Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
21 A fogak megtartása érdekében az ásványi anyagokra nagy szükség van, mert ezek a fogak egyik legfontosabb alkatrészét képezik. Ezek között főként natrium* calcium, magnézium, vas és phosphor szerepelnek. A modem főzéstechnika mindezeket elpusztítja. Amiről könnyen meggyőződhetünk, minthogy azokat a háziasszonyok főzőedényeinek fenekén ú. n. kazánkő alakjában lerakódásként megtaláljuk. Ezeknek hiánya csak nagymennyiségű főzelék és gyümölcs élvezete által pótolható. Ásványi anyagoknak a szervezetbe történő felvétele és beépítése az ásványi anyagcsere zavartalan menetére, valamint a csontok, nemkülönben a fogazat fejlődésére nagyon fontos befolyással bír. Vizsgáljuk meg tehát ennek az ásványi anyagcserének néhány, a csontosodás és fogfejlődés szempontjából fontosabb kérdését részletesen. Az első, ami ebből a szempontból bennünket érdekel, a phosphorra vonatkozik, amely úgy a csontokban, mint a fogakban phosphorsavas sók alakjában nagy százalékban fordul elő. A phosphor csaknem minden táplálékban bőven van képviselve, részben oxidok, részben phosphorsavas sók alakjában, nagyrészt organikus kötésben (nuclein, casein, lactocitogen, phytin — ez különösen növényeknek a legfontosabb phospliortartalmú vegyülete — és a phosphatidák, pl. lecithin). Noorden vizsgálatai szerint a napi pliosphorkiválasztás 3.5—5.5 gr., Tigerst rdt szerint a szélső értékek távolabb fekszenek egymástól. Ö a napi kiválasztást férfiakra vonatkozóan napi 2.8—6.0 ,gr.-ban, nőkre vonatkozólag 1.7—4.3 gr.-ban állapítja meg. Csecsemőknél anyatej táplál ás mellett 0.24—0.58, tehéntejtáplálás mellett pedig 1.7—3.3 gr. között ingadozik. Ehrström phosplioregyensúlykísérletei a napi szükségletet 1—2 gr.-ban állapítja meg, ami megfelel a Forbes és Keith újabb vizsgálatainál talált értékeknek is, 3.4—4.0 gr.-nak. A pbosphorsziVkséglet csak különös körülmények között, feliérjeszegény koszt mellett, vagy bő phospliortartalmú ételekkel való túl táplálás után kevesebb. Normális táplálkozás mellett a phosphorszükséglet rendesen fedezve van. Említésre érdemes, hogy a liszt a finomraőrlés által igen sok phosphort veszít, mert az nagyobbrész, a gabonanemüek héjában van elraktározva. Az a liszt, amely a durva őrlés következtében a mag összes alkatrészeit tartalmazza, 0.69% P205-ot, míg a finom liszt, amelyből a korpa jórésze már ki van szitálva, csak 0.21% PjOs-ot tartalmaz. Az ilyen csökkent phospliortartalmú lisztből előállított készítmények rendszeres fogyasztása, ha mellé nem fogyasztunk bőségesein phosphortartalmú ételeket, amilyenek a hús, tojás, tej, sajt, a szervezet phosphorszegénységéhez vezet. A szervezet ásványi anyag-háztartásában, bár a csontosodással közvetlen vonatkozásban nem áll, nagyon fontos szerep jut a konyhasónak (NaCl). Ez a molekuláris koncentrációnak, a sejtek ettől függő működésének, a vér osmoticus nyomásának a legfőbb szabályozója. A szervezet víz-háztartásában, a PH. beállításában a konyhasó szerepe még vitás, valamint az is, hogy a PH. a konyhasó nátrium-, vagy chlor-ionjához kötött-e? Újabb felfogás szerint azonban valószínűnek tartják, hogy nátrium
