Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
19 a caries, úgyhogy nem ritkák azok az adatok, amikor a vizsgált, betegek fogait 98%-ban találták eariestől megtámadottnak. Amint civilizáció terjedésével összefüggésbe hozzuk a cariest, rögtön felvetődik a kérdés: mit tett hát a civilizáció, hogy az élet színvonalának emelkedése mellett ilyen jelentős károkat okozott az emberi szervezetnek? Megállapíthatjuk, hogy elsősorban, amilyen arányban fejlődött a szakácsmüvészet, olyan arányban csökkent a rágószerkezet — a fogak — igénybevétele és ezért hovatovább az ember állcsontján, fogain degeneratiós jelenségek mutatkoztak. Ugyanis a fogak, amelyeknek feladata, életcélja és hivatása a tápláléknak az emésztésre való előkészítése, nem veszik többé igénybe azt a hatalmas izomerőt, amelyre szüksége van a vadonban élő embernek, hogy többé-kevésbbé nyers, rosszulfőtt táplálékát megrágja, aminek következtében a kultúrált emberek állcsontjain részleges inactivitási atrophia áll elő. Tudjuk azt, hogy az izomerő igénybevétele nemcsak az izmok összehúzódásának gyakoriságát jelenti, hanem jelenti egyúttal a fogak csonthártyájának lényegesen bővebb vér-ellátását, azaz az egészséges hyperaemiát. Azonkívül az izmok működése magával vonja az izmok tapadási pontjainak, tehát a csontoknak megerősödését is. Vonatkozik ez nemcsak a rágóizmokra és az állcsontokra, hanem — mint azt jól tudjuk — vonatkozik ez az egyes fogakra és a fogaknak összességére is, A szakácsművészet az ételeket puhára főzi s így a szakácsművészet áldozatai rágókészüléküket — a fogakat — egyáltalán nem veszik igénybe. Ennek következtében ha nem is teljes, de részleges inactivitási atrophia jön létre, amelynek természetes következménye a helyi anyagcsere csökkenésében fog megnyilvánulni, amely viszont maga után vonja az egész rágószerv vérellátásának, táplálásának csökkentését is. Ez a megállapítás látszólag nem hozható összefüggésbe a caries keletkezésével, de az arra való hajlamositás azonban a fogat övező szerv vérellátásának kisebbedésénél nyilvánvaló. Amily mértékben csökkent a rágóizamzat s ezzel egyetemben az állcsontok igénybevétele, ugyanabban a mértékben csökkent a fogak anyagcseréjének forgalma is, ami magától értetődően hajlamossá teszi a fogakat a megbetegedésre. íme ez az első példa arra, hogy látszólag a fogaktól független szervek egyszerű relativ inactivitása mennyire fontos tényező a fogak megbetegedésénél. A rágás mellőzése még egyéb káros következményekkel is jár. Tudjuk, hogy a fogaknak vannak öntisztuló felületei. Ezek az öntisztuló felületek csak akkor válnak azonban valóban ilyenekké, ha az egyén fogazata az öntisztulást el is végzi, vagyis kifejezetten hosszú
