Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-02-01 / 2. szám
82 folynak. Ezáltal szabálytalan, egyenetlenül szaggatott szélű, de éles határú lepedékes felületek képződnek, melyek az egész garatnyálkahártyát bevonhatják és a garatíven túl az uvulára, lágyszájpadra, pofára terjedhetnek összefüggő lepedék alakjában, sőt ritkán, igen súlyos esetekben az egész száj nyálkahártyát ellephetik. Súlyos folyamatokhoz a nyálkahártya nagymérvű oedemája társul, mely a garatban, gégében a légzést nehezítheti, sőt légzési elégtelenséget és fulladásos halált okozhat. Igen legyengült egyének, csecsemők szájnyálkahártyáján is kezdődhetik a folyamat, melynek kezdete és fejlődése hasonló. Aphtaszerü, de szabálytalan, szaggatott szélű, szürkésfehér lepedékes foltok támadnak a haragosvörös nyálkahártya felületén, többnyire az ajkak vestibularis oldalán, ínyen, pofán. Ezek is gyorsan növekednek, összefolynak és nagyobb nyálkahártyafelületekre terjedhetnek. A nyálkahártya rendkívül érzékeny, fájdalmas, erős nyálfolyás kíséri a folyamatot, a környéki nyirokcsomók megduzzadnak, tapintásra fájdalmasak. A jellegzetes lepedékképződés fibrinizzadmányból származik és az alappal eléggé szorosan összefügg. A fibrin főként a hámot szövi át, mely elhal. A lepedőket letörölve a vérzékeny, hámfosztott mucosát látjuk. Súlyos esetekben azonban az elhalás mélyebbre is terjedhet. Az íny súlyos folyamatához rendszerint a processus alveoláris csontjának részleges pusztulása is társulhat, ami a fogak lazulására, kihullására vezethet. Gyógyuláskor a lepedék nagy összefüggő darabokban lökődik le különösen a száj nyálkahártyájáról. A diphtheria kórokozója a Löffler-féle diphtheriabacillus. Jellemzi nagy polymorphizmusa, bár a lepedőkről készített praeparátumokban alakja nem oly sókszerű: karcsú, hajlott, végén lekerekített pálcika. A lepedőkben nagy mennyiségben található és könnyen kimutatható. Bár a diphtheriabacillus csak a jellegzetes lepedékekben szaporodik el és a szervezetbe rendszerint nem jut, mégis a megbetegedés lefolyására nem annyira a helyi tünetek, mint az általa termelt toxin felszívódása a lényeges. A nagy mennyiségben termelt toxin a szervezetet mérgezi s elsősorban az idegrendszerben, parenchymás szervekben és szívizomban súlyos degenerációs jelenségek támadnák. Ezért néha mar a betegség későbbi szakában, de gyakran a heveny nyálkahártyatünetek gyógyulása után bénulások, a parenchymás szervek működési zavarai, szívizomelégtelenség fejlődhetnek, melyek halált is okozhatnak. A diphtheriabacillus jelenléte egymagában nem elegendő a megbetegedés kifejlődéséhez, mert egészséges, diphtheriában sohasem
