Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-02-01 / 2. szám

Ügy az általános, mint helyi kezelése elsősorban tüneti s főkép a fájdalmak enyhülését célozza. Az oki terápia ma még bizonytalan. Beszámolnak némi eredményről ezüstsalvarsan, arsen, germanin és spirocid alkalmazása után. A szájnyálkahártya folyamatának kezelésére desinficiens és nyákos bevonó öblögetők rendelése feltétlenül indokolt. Sokszor ajánlatos aneasthesines oldatba mártott gazecsíkokat szájba helyezni az áthajlási redők mentén és amennyiben bűzös szétesést észlelünk a hólyagok alapján, a szájüreget naponta többször KMn04 oldatos gaze-gomolyaggal kimosni.

g) A Duhring-féle dermatitis herpetiformis ritka bőrbetegség, mely rendszerint már fiatal korban kezdődik, heveny hólyag- és hólyagcsaerupciókat, valamint papulákat okozva a váll-, csípőövön és végtagokon. Ezek égető, viszkető, sőt fájdalmas érzések kíséretében támadnak, míg a pemphigus erupeiói ily tünetektől mentesek. A bőrtünetek 6—8 hét alatt lezajlanak, de rövidebb-hosszabb idő múltán megismétlődve a megbetegedés éveken, sőt évtizedeken át is tarthat. A betegek eröbeli állapota mindvégig kielégítő, a betegség prognózisa pedig quo ad vitam jó. Tünetek a szájnyálkahártyán ritkák, de megeshetik mégis, hogy hólyagcsák támadnak a szájban izoláltan bőrtünetek nélkül. Ezek hasonlóak a pemphigushólyagokhoz, bár rendesen kisebb kitérjedésűek. Az elkülönítés nehéz volta miatt ajánlatos a bőrtünetek előtörését megvárni. Üjabban egyes szerzők a differenciáldiagnózis érdekében jódprovokációt ajánlanak 0.5—1.0 gr. jődkáli napi adagolása per os útján. Duhring-betegség esetében jódérzékenység folytán a tünetek fellángolnak, míg pemphigus esetében nem.

A megbetegedés aetiológiája ismeretlen, terápiája hasonló a pemphiguséhoz.

h) Ugyancsak ritkán észlelhető megbetegedés a stomatitis epidemica, mely legfőbb tünete az emberre átvitt száj- és körömfájás fertőzésének. A száj nyálkahártyáján megjelenő tüneteket néhány napig tartó prodromális tünetek előzik meg. Hidegrázás kíséretében élénk tag- és izomfájdalmak támadnak, melyekhez gyengeség, rossz közérzet, hányinger, gyakran hasmenés és a szájban szárazság érzése társul. E prodromális tünetek visszafejlődésével 3—8. napon a szájnyálkahártyán vörhenyes foltok mutatkoznak, melyeken csakhamar borsónyi-lencsényi nagyságú, tejszerüen zavaros bennékü hólyagcsák jelennek meg égő érzés kíséretében. A folyamatot erős nyáladzás kíséri. E hólyagcsák rendszerint csak kisszámúak, elszórtak, de ritkán az egész száj nyálkahártyát is ellephetik. Kedvenc lokalizációjuk nincs. Egyes esetekben a száj tűn etekkel egyidőben, vagy röviddel később a bőrön is támadhatnak petechiák, kanyarószerű kiütések, főkép a váll,

74