Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-02-01 / 2. szám
73 gyulladás, sőt szövetelhalás okozta fekélyképződés is észlelhető. A hólyagképződés maga mindig tünetmentes, fájdalmatlan, de a nyomában támadó exkoriációk fájdalmasak és a táplálkozást, nyelést ezek kiterjedésétől függően nagymértékben gátolják, sőt hosszú, szakadatlan fennállás esetén elesettségre vezetnek. Addig azonban, amíg csak a szájnyálkahártyán észlelünk hólyagképződést, a betegek erőbeli állapota aránylag kielégítő és rendszerint nem is szorulnak intézeti kezelésre. Csak a nyálkahártyatüneteket előbb vagy utóbb nyomon követő bőrfolyamat hozza meg azt a rosszabbodást, mely végeredményben letális kimenetelű. Mivel a pemphigus vulgaris gyakran huzamos időn keresztül csak a szájban okoz észlelhető tüneteket, nagyon kívánatos,, hogy a megbetegedés már ezek alapján megállapíttassék. Bár sok szerző a száj nyálkahártyán támadó kór jelenségeket nem tartja eléggé alkalmasnak arra, hogy a diagnózist egymagukban is biztosíthassák, tapasztalataink nyomán mégis azt hisszük, hogy ez az esetek nagy részében lehetséges. A differenciáldiagnosztikában, lévén a pemphigus jellegzetesen hólyagos bántalom, csak hólyagképződéssel járó megbetegedések szerepelhetnek. Ezekkel szemben az elkülönítés többnyire nem nehéz, kivéve az eléggé ritkán észlelt Duhring-féle dermatitis herpetiformis szájtüneteit. Ez utóbbiról még alant lesz szó. A pemphigus hólyagjait a szájnyálkahártyán talán legjobban azok szabálytalansága jellemzi, úgy előfordulási helyükre, keletkezésükre, mint kiterjedésükre nézve. Ennek megállapítása azonban bizonyos megfigyelési időt igényel, ami a pemphigus huzamos lefolyása mellett könnyen adódik. A leghelyesebb a többi, amúgyis többnyire heveny lefolyású, eléggé jellemző kórelőzménnyel járó betegségek rendszerint jellegzetesen elhelyezkedő hólyagos szájtüneteivel szemben a kizárás útja. Szerencsés esetben, amikor ép hólyagot találunk, a szájnyálkahártyán is megkísérelhetjük a Nikolski-féle tünet kimutatását. A pemphigus vulgaris aetioJogiáját nem ismerik. Sok szó esett a fertőzéses eredetről. Mivel sok bőrgyógyász különbséget tesz pemphigus acutus és chronicus között, a fertőzéses eredetet elsősorban előbbire vonatkoztathatjuk. Ezen szerzők a pemphigus acutust septicaemias megbetegedésnek tartják, melyet bőrtünetek kísérnek. De központi idegrendszerbeli, valamint trophikns és belsösekréciós okokat is gyanítanak. Bizonyos anyagcserezavarok kimutathatók a feltűnő konyhasóretenció nyomán. Egyesek gyakori megfigyelései kapcsán állítják, hogy a pemphigus kórképének kibontakozása valamely megelőző pimaer laesióhoz kapcsolódik. Ily jelentőséget foghúzásnak is tulajdonítottak.
