Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-02-01 / 2. szám
56 eltávolítása után a teljes alsó fogsor szolgált az elmozdított fogak retentiójául. Betegünket ebben az állapotban, amelyet a 2. ábrán mutattunk, 1930 szeptemberben gyógyultan elbocsátottuk s egészen 1937 októberig viszont nem láttuk; ekkor ismét jelentkezett betegünk és pedig a 3. ábrán látható állapotban. A két elmozdított nagymetsző igyekezett eredeti kóros helyzetébe visszatérni, egyrészt a mesialis él palatinalis irányú elfordulása, másrészt az egész fognak ugyancsak palatinalis irányú elmozdulása révén. Ennek a visszavándorlásnak azonban az alsó frontfogak akadályát képezték, mert a két nagymetsző csak ezeknek átugrásával térhetne vissza a kezelés megkezdése előtti kóros helyzetébe. Hogy ez a két visszaeső fognak nem sikerült, annak az az oka, hogy jelen esetben frontfogak túlharapása elég nagymérvű volt ahhoz, hogy ezt sikeresen akadályozza meg; sikerült ellenben a visszaigazodó két fognak a négy alsó metszőt, illetve az alsó fögívnek e négy fog által képzett csúcsát lingnális irányba benyomnia s ezáltal bizonyos szempontból súlyosabb fogszabályozásiam rendellenesség jött létre, mint amilyen a kezelés megkezdése előtt fennállott. Az eset megbeszélése. Általánosan elismert elve a fogszabályozástannak, hogy a fogszabályozás folyamán aktiv erővel elmozdított fogak, amelyeket elért helyzetükben a fogsorok helyes záródása, valamint az articulatio rögzít, nem okoznak recidivát. Azonkívül a fogív csúcsának benyomása a parabola-alakú alsó, avagy elliptikus felső ívnél is csak úgy lehetséges, ha az ív szárai előbb egymástól eltávolodnak, azaz az oldalsó fogak terepén tágulás jön létre. Az általunk itt leírt esetben meglepő, hogy a két elmozdított nagymetsző olyan nagy erőt fejtett ki kóros helyzetébe való visszamenésre, hogy ez az erő elegendő volt az alsó négy metszőfognak lingualis irányba való elmozdítására, jóllehet ezeknek ellenállása a kezelés folyamán semmiképpen nem lett gyengítve. A négy metsző benyomásához annál nagyobb erőt kellett a visszaeső két fognak kifejteni, mivel az alsó fogívnak oldalágai tágulást nem szenvedtek. Kiviláglik ebből az esetből annak a feltevésnek a téves volta, amely a felső metszők palatinalis helyzetét minden esetben kényszerhelyzetnek tünteti fel. E kényszerhelyzet úgy jönne létre, hogy a még meglévő tej metszők linguális oldalán kibúvó állandó fogakat a már előzetesen áttört és a tejfogak gyors kihullása vagy kihúzása után előrevándorolt alsó metszők ebben a helyzetben visszatartják. így a. felső
