Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
33 felépített szemfogakat borító koronákkal látjuk el. A borítókoronák lehetnek tisztán fémből, vagy esetleg Hejcmann szerint zománcozva, lehetnek facettás koronák, vagy devitalizált csonkokon csaposfogak stb., de szociális szempontok figyelembevételével készülhetnek a koronák Wipla-, Vitalliumfémből, vagy más olcsó ötvözetből is. A két koronát az íny fölött egyenes vonalban, 1 mm.-es távolságban a gerinctől erős fémrúddal kötjük össze. Ezen támaszkodik az alaplemez megfelelő vájnia!a, de nem fekszik szorosan rá, hanem tekintetbe kell vennünk a lemez kisfokú süllyedését is, hogy ne a fogak viseljék a rágónyomást. Leghelyesebb, ha a koronákat az összekötő fémrúddal úgy állítjuk és cementezzük be, hogy cementezés közben a már elkészített protézist is ráhelyezzük a sínre és helyére nyomjuk, illetőleg a beteggel összeharaptatunk, hogy a lemez belenyomódjék kissé a nyálkahártyába és a cement ebben a helyzetben rögzítse a borítókoronákat. A két szemfogat összekötő fémréid protétikai felhasználását nem azért említjük itt fel, mintha ez új dolog volna, hanem mert tapasztalataink szerint jól bevált eljárás. Az elmúlt napokban a technikai osztályon több ilyen 10—12 évvel ezelőtt készült megtámasztott protézist volt alkalmunk ellenőrizni. A borítókoronák elkoptak, kilyukadtak, a protézis is süllyedt, táncolt miár alapján, úgyhogy meg kellett újítani, illetve alapját alá kellett bélelni, de a szemfogak csodálatosan szilárdak maradtak. Különösen kedvező az elhorgonyzás szempontjából, ha a szemfogak mellett még 1—2 kisőrlőt is belevonhatunk az elhorgonyzásba. Ilyenkor szinte korlátlan tartósságú elhorgonyzást nyerünk, de igen lényeges, hogy a fémrúd a támfogakkal erősen, tartósan legyen egyesítve, hogy le ne szakadhasson, ami nem nemes fémek alkalmazása esetén néha előfordul és kellemetlen javításra adhat alkalmat. Ha a protézis alaplemeze kauesukból készült, úgy az alaplemeznek dörzsölés folytán bekövetkező kopása a fémrúdon lépést tart az alaplemez lassú süllyedésével és a támfogak túlterhelése nem szokott bekövetkezni. Fémalaplemez alkalmazása esetében nagy gondot kell fordítani arra, hogy a lemez ne vigye át a teljes rágónyomást a fémrúd közvetítésével a támfogakra, hanem ez csak a haránt irányú és antero-posterior elmozdulásokat akadályozza. Mivel a fémrúd közvetlenül az íny fölött, tehát az intraalveolaris emelőkarhoz közel fekszik és több fogra támaszkodik, a támfogakra jutó megterhelés korántsem olyan kedvezőtlen, mint a rendszerint jóval magasabban támaszkodó és egy fogat terhelő kapocsszárak hatása.
