Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-08-01 / 8. szám

363

Közlemény a budapesti kir. magy. Pázmány Péter-tudomány egy etem stomatológiai klinikájáról. (Igazgató: Máthé Dénes dr., egyetemi nyily. rendes tanár.)

▲ paradentózis helyi kezeléséről.

Irta: Dr. SUGÁR LÁSZLÖ.

A paradentózis kóreredetére vonatkozó beható vizsgálatok ma már csaknem egyöntetűen megegyeznek abban, hogy a paradentózis kifejlődése, vagyis a processus alveolaris csontlemezémek lebontása tisztán helyi okokra nem vezethető vissza. Mai felfogásunk szerint a paradentózis kifejlődésében két tényező szerepel: 1. a szervezet alkati készsége, 2. a paradenciumot érő külső ártalmak.

A szervezet, illetve a paradencium alkati készsége lehet konstitucionális, veleszületett, öröklött tulajdonság, vagy pedig valamely általános megbetegedés következtében kifejlődő hajlam és ha eizen veleszületett vagy szerzett hajlamhoz külső ártalmak járulnak hozzá helyi gyulladás vagy túlterhelés formájában, kifejlődik a paradentózis kórképe.

A fog támasztó szöveteiben lezajló kórfolyamatok patogenezise, osztályozása és elnevezése körül nagy viták folytak és folynak ma is az irodalomban. Römer, Adloff, Kranz, Häupl, Lang felfogása szerint az elsődleges folyamat a hosszú ideig fennálló krónikus ínygyulladás, mely megtámadja a processus alveolaris csontlemezét és annak felszívódására vezet. Hopewell, Smith, Talbot, Fleischmann,, Gottlieb, Greve szerint a primaer megbetegedés az alveolaris csontlemez lebontása, mely tasakképződéshez vezet és a tasakok okozzák az ínygyulladást.

Gottlieb állította fel az egész életen át tartó progresszív fogelőtörés teóriáját, a fogelőtörés kóros körülmények között meggyorsul és az egyes kórformák kialakulásához vezet. Leírja a schmutzpyorrhoea, paradentalpyorrhoea és atrophia diffusa kórképét. Ezen kórfolyamatok lényege az alveolaris csontlemez felszívódása és a fogcement vitalitásának csökkenése folytán az ínyhám tapadásának mélybe burjánzása, tasakkialakul'ás, helyi ínygyulladás bőséges váladékképzéssel (pyorrhoeával).

Weski a paradentális kórfolyamatok osztályozásánál a klinikai kép mellett inkább a patológiai elváltozásokat veszi figyelembe. Felállítja a paradencium fogalmát, mely biológiai és funkcionális szövetegység. A paradenciumhoz sorolja mindazon szöveteket, melyek a fog helybentartását biztosítják, így: az íny, a csontos fogmedernyúlvány, a gyökérhártya és a fog cementje, míg a fogbél a körülvevő dentinnel és zománccal együtt alkotja az odontont, a para-