Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-08-01 / 8. szám

356

gipszeljük be az artikulátorba és olyan artikulátprt használjunk, hol az intercondylaris távolság szabályozható, illetve a beteg fejecspontjainak távolsága szerint beállítható.

Régebben a közvetlen (immediét) protézisekhez a fogakat úgy állították fel, hogy a gipszmintáról a fogakat egyenként lefaragták és ezek helyére állították be a müfogakat. Vidor Sears átlátszó bázislemezeket használt a fogfelállításhoz. De mindegyik módszernek megvolt az a hibája, hogy ha a levágott fogak helyén a müfogak valami Okból mégsem illeszkedtek jól, az újabb próba közben már a helyzet éppen olyan bizonytalan volt a mintán, mint a fogatlan szájról vett lenyomat esetén. Ezért újabban azt ajánlják, hogy paraffin-viaszmatrixot készítsünk a száj pádról, továbbá a fogak külső és belső felületéről, majd az összes fogakat egyszerre vágjuk le. Így simább gerincet kapunk, mintha a fogakat egyenként radírozzuk le és egyenként állítjuk fel. A viaszmatrixot a fogak szájpadi felületén és a csücskök fölött 3 mm.-nyi erősségben megvastagítjuk. A viaszt ezután még pontosabban mintázzuk meg, helyenként kifaragjuk, lehűtjük és eltávolítjuk. Ezután az összes fogakat levágjuk, de egy mim. magas kis csonkot meghagyunk a nyaki részből. Ezt a megmaradt, kiálló részt külön simítjuk le, hogy egyenletes, jól formált gerincet kapjunk. Fontos, hogy a mintát másutt ne sértsük meg, a lágyrészek kontúrjai a fogak körül érintetlenül maradjanak. Az á-vonalnak megfelelően bekarcoljuk a mintát, tehermentesítjük a kemény részeket. Most azután visszahelyezzük a viaszmatrixot helyére és a műfogakat ebben állítjuk fel. Campbell szerint azonnal foghúzás után bárkinek készíthetünk közvetlen protézist, ha Als tan-féle True-alaplemezen pecsétviaszban állítunk fel fogakat, sőt ebbe még régi hidakat vagy koronákat is beleragaszthatunk. 8—10 .nap múlva készítjük el a kaucsukprotézist.

Általában elegendő, ha az állcsontokról még foghúzások előtt pontos lenyomatokat készítünk és a kiöntött mintán a kihúzandó fogakat tintaceruzával megjelöljük, levágjuk és egy keveset a gyökér helyéről a gipszből lefaragunk. Olyan eseteket is írnak le (F. W. Frah m), amikor foghúzások után a 8 évvel előbb már elkészített protézist helyezték be. Előfordult, hogy a közvetlen protézist a beteg 12 éven át teljes megelégedéssel viselte. De ezek csak ritka, kivételes esetek és a közvetlenül behelyezett pótlást legtöbbször mégis csak ki kell cserélni, vagy legalább is alá kell bélelni. Alábéleléshez a Sprengféle guttaperchát, vagy újabban a Platex mintázható kaucsukot is használhatjuk. Alábéleléskor nemcsak az a fontos, hogy az alaplemezt tökéletesen adaptáljuk a nyálkahártyához, hanem époly lényeges az