Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-08-01 / 8. szám

FOGORVOSI SZEMLE 1939 AUGUSZTUS 8. SZÁM.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK.

Közlemény a budapesti kir. magy. Pázmány Péter-tudományegyetem stomatológiai klinikájáról. (Igazgató: Máthé Dénes dr., egyetemi nyilv. rendes tanár.)

A mozgó fogak sines kezelésének újabb módja.

Irta: Dr. MÁTHÉ DÉNES egyetemi ny. r. tanár, klinikai igazgató.

Hosszú klinikai működésem alatt azt tapasztaltam, hogy nálunk Magyarországon, általában még az intézetekben is aránylag kevés rögzítő sínt készítünk — jóval kevesebbet!, mint amennyi javait volna. Ennek okát azokban a nehézségekben kell keresnünk, amelyekkel az eddigi rögzítő sínek készítése járt.

Az eddig alkalmazott fix rögzítő sínek általában bonyolult szerkezetűek. A sínpillérek (természetes fogak vagy gyökerek) előkészítése hosszadalmas, nehézkes, úgy az orvosi, mint a laboratóriumi munka körülményes. A legtöbb sín készítése a fogbél eltávolításával gyökérkezelésekkel járt együtt. Bár kétségtelen, hogy a gyökércsatornába helyezett függélyes irányú csapok rögzítenek legjobban, a gyökérkezelés eshetőségei miatt ez a nagy pontosságot és gyakorlatot kívánó beavatkozás eddigelé nem tudott megfelelően elterjedni, de a sínezés túldrága volt a betegek tömegei szamára. Pedig a paradentózis gyógykezelésében a sínes kezelés a mozgó fogak rögzítése céljából, egyike a legfontosabb gyógytényezőknek és a paradentózis bizonyos fokán nem is nélkülözhető. A működőképességet, a megbomlott artikulációs egyensúly helyreállítását csakis a sínezés biztosíthatja és sínezés nélkül, másfajta kezelések után a recidiva gyakori.

Bár a paradentózis gyógykezelésében igen fontos gyógyszeres és a sebészi eljárás is: a sár jak, a kóros szövetek feltárása, eltávolítása, de sokszor nem elegendő a mozgó fogak megtámasztása, rögzítése, a sínes kezelés nem kerülhető el. Enélkül a gyógyítás nem eredményes vagy nem tartós, mert a recidiva veszélye fenyeget. A

í*