Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-08-01 / 8. szám
338 sínes rögzítés egycsapásra megszünteti a fogak kóros mozgását, a rágás bizonytalanságát, helyreállítja a működőképességet, feltétlenül meghosszabbítja a mozgó fogak élettartamát, kikapcsolja a káros erőhatásokat, a fogak egyenlőtlen megterhelését. A mozgó fogak rögzítésének szükségességét már régen belátták és sokféle módon igyekeztek azt elérni. A sebészetből és az általános gyógyászatból ismert, alapvető terapeutikus tétel, hogy a beteg szerv vagy testrész rögzítése, nyugalmi állapotba helyezése által gyulladások, törések után a szerv megterhelését, vongálását és a gyógyulást hátráltató fájdalmakat el tudjuk kerülni. Némelyek elkészítésének nehézségei miatt a sínezést ultima ratio-nak tekintik (Sachs). Ebben annyi az igazság, hogy a sínezéshez csak szigorú javalatok alapján folyamodunk, de az adott helyzetben sokszor ez az egyedüli beavatkozás mely még hosszú időre megmentheti a fogazatot. Mások, így Weski a fix sínek készítését a pillérek szükségszerűen végzendő előkészítése miatt csonkító műveletnek tartják és ezért a kivehető (Elbrecht-féle) síneket ajánlják. Éppen a fentebb elmondottak alapján azonban úgy gondoljuk, hogy a kivehető sínek a beteg szerv, a mozgó fogak teljes nyugalombahelyezésére nem alkalmasak, mivel a függőleges irányú rágónyomást nem vehetik fel, bár tagadhatatlan, hogy elkészítésük jóval könnyebb és sokszor — könnyebb esetekben — hasznosak lehetnek. A mozgó fogak, melyeket a sínbe foglalunk, a sínpillérek. Ezek lehetnek természetes fogak és gyökerek. A sínpilléreket rögzítő foglalat pedig a sinkest. A síntest alkatrészei: a síntagok, a sínnek azon részei, melyek közvetlenül a fogakhoz kapcsolódnak. A síntag tulajdonképpen 2 részből áll, ú. m. a sínhorgonyból és a horgonyokat egymással összekötő részből, vállból. (Rendszertanilag ezen elnevezések a Salamon-féle hídrendszertani elnevezések alapján állnak). A rögzítő síneket nem csupán a paradentózis gyógykezelésében használjuk (a paradentózis mechanotherapiája Zannoni és mások szerint), hanem a sebészetben, törések rögzítéséhez, állcsontmütétekhez, állcsontprogema (Kostecka) műtété előtt és után, az állkapocs kiizesítésekor. Nagy cysták esetén a spontán törések megakadályozására, a törvégek rögzítésére és nyugalommbahelyezésére a gyógyulás tartamára szintén szükségünk lehet a rögzítő sínekre. Boy a paradentózis terápiájában a mozgó fogak rögzítését (sínezését igen lényegesnek tartja. A protétikában a sínes kezelést a megbomlott artikulációs egyensúly helyreállítására alkalmazzuk: lemezes részleges prothesisek elhorgonyzásához (dentálisan hordozott, alátámasztott fogművekhez), a
