Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

22 mának még ekkorig híre sincs és e mii az első, mi honi nyelvünkön felőle nap világot lát.“ Történelmi előadásából megtudjuk, hogy Dufour 1757-ben egy kukacot ír le, amelyet egy odvas fog üregében talált. Hasonlót talált ő is egy közvitéznek kihúzott baloldali második nagyzápfogának üre­gében. Színe testszínü, mint a bélgilisztáé, alakja hengeres, mint a eseresznyepondróé; kültakarója sima, egyik vége tompa, a másik he­gyes; közepén egy kissé hasas; hossza 3, vastagsága % vonalnyi; borszeszben éltévé nála megszemlélhető volt. Sőt akadt egy esete, a megnyílt arcöbölből mászott ki egy ilyen kukac. A fogak fejlődését az akkori tudás szerint részletesen és igen pontosan adja elő, nemkülönben élettanukat is: a rágás és emésztés munkáját és különösen behatóan a fogzást. Négyféle fogazatot külön­böztet meg, illetőleg az egyetlen fogzás négy vált vány át :12 a 1. a gyer­mekkorit, 2. a növendékkorit, 3. a serdülésit és 4. az érettségit. Az első állandó négy nagyzápfog (ő sarkfogaknak nevezi) fon­tos szerepéről a fogváltás közben igen helyes, ma is érvényes felfogást Vall (ellentétben legtöbb korabeli társához), amiért érdemes szósze­rinti szövegében megismerni: „Tekintettel arra, hogy e négy maradandó nagy zápfog a fog­váltást rendesen megelőzi, hogy, mig a fogváltás be nem végződik, hason-osztálybeli fogakkal a fogzat nem szaporodik, azt kell követ­keztetnünk, hogy nekik a váltandó és váltott fogakhoz, valamint a fogváltás nagy fontosságú műveletéhez szorosabb szereplő viszony­ban kell állaniok; ezen jogosult nézetnek helyt adván, valóban azt találjuk, hogy kora növésüket főleg azon czélból rendezé így be a természet, hogy a fogváltást s váltás közben a két sorba belépő uj fogaknak záradékát szabályozzák s mint ilyenek az átalakuló uj fog­zat regulátorai gyanánt működjenek. „Az által ugyanis, hogy e négy fog a két félkörös sorzat sarkán négy erős czölöpként áll, határozattan elkorlátozzák az előttök fekvő tért s igy a váltott fogak kényszerülve vannak csupán a számukra rendelt térben elhelyezkedniök; túlterjeszkedésüknek ily legvőzhet­­len gát esvén útjába, azon másik előny merül fel, hogy a sarkfogak megett megjelenendő többi nagy zápfogaknak megőriztetik már meg­levő s az állcsontok successiv növekedésével még nagyobbodó terök.“ 12a Néhány érdekesebb műszava: tömez. tömzeni (plomb) ; kérgeny (gyö­­kéreomont) ; к érgony-bu j álk od ás (exostosis) ; záradék (occlusio) ; sarkfogak (záp­­fogak) ; szopacs, tömlőcse (cucli) ; horzsalék (detritus) ; fogegyenész (orthodon­­tista) ; pulpaház (cavum pulpae); zománoórdesség-zománeszülem (hypoplasia).

Next

/
Thumbnails
Contents