Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-02-01 / 2. szám
50 letek azonban kétféle, eddig még le nem győzhető nehézségbe ütköznek. Először a száj teljes baktériumflórája együttesen közös táptalajon nem tenyészthető. Másodszor azok a baktériumok, amelyek tenyésztése sikerül, esetleg a táptalajhoz alkalmazkodtak anyagcseréjükkel, így az in vitro kísérletből nem alkothatunk helyes képet in vivo való magatartásukról. A következő kísérletek értékelésében ezeket a korlátozásokat nem szabad elhanyagolni. A tejsav qualitativ kimutatását FeCl3-oldattal végeztük. (Ez a kanárisárga színreakció a tejsav hozzávetőleges quantitativ, kolorimetriás meghatározására is felhasználható.) A baktériumtenyésztéshez olyan táptalajt kellett keresni, amely vakkísérletben tejsavat nem tartalmaz és amely folyékony, tehát a kémiai próbák keresztüvitelére alkalmas. Megfelelőnek bizonyult az élesztőtáptalaj: 1%-os élesztőszuszpenzió 100 fokon elölve, epruvettákba szélesítve és sterilizálva. Ez a táptalaj tejsav, Trommer és jódpróbát nem ad, tejsavat, cukrot, dextrint és keményítőt nem tartalmaz, csupán a baktériumok életéhez szükséges fehérjeanyagok és szervetlen sók találhatók meg benne. A kísérlet követelményeihez képest adtunk hozzá szénhydrátokat: 1% dextrózet, dextrint, vagy keményítőt. A keletkezett savak quantitativ meghatározása történhetik pH mérés útján, ennek exakt keresztülvitele azonban körülményes, — különben ez a módszer csak az aktuális H-ionokat méri és a rosszul disszociáló tejsav oldás szempontjából fontos egész mennyiséget figyelmen kívül hagyja. Ezért- pH-mérést csak hozzávetőlegesen végeztünk Merck-féle indikátorral; a termelt összes savmen.nyiség meghatározására legalkalmasabbnak és legegyszerűbbnek a lúggal történő titrális bizonyult. A titrálást nátronlúggal végeztük, phenolphtaleint használva indikátornak. Az élesztőtáptalaj amphoter elektrolyt lévén, maga is lúgot köt, ezért minden kísérletnél a nem Oltott tenyészet titrálása is megtörtént. Igyekeztünk a táptalajok oltására egyforma mennyiségű baktériumot használni. Ez úgy történt, hogy a cariosus anyagot, vagy más vizsgált egyének szájából nyert, lepedőket bouillonra oltottuk, 24 óra múlva pedig a baktériumok homogén eloszlatására iól összerázott bouillon egyforma mennyiségével oltottuk tovább a vizsgált táptalajokat. Az oltott táptalajok 1—2-szer 24 órára 36°-os termosztátba kerültek.
