Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
26 tatásánál a letörött tű, mint anód-meghosszabbítás szerepel és a hegyén kivált chlor a nem szándékosan lezárt gyökércsatornarészben is csírtalanítást tud végezni. ad 2. A második módszer az úgynevezett katódos gyökércsatornakezelés egyenárammal. Ennél a katód szerepel a gyökércsatomában, mint differens elektród és a fogbélüregbe helyezett gyógyszeroldat (jódos jódkáli oldat) elektroforézis útján vitetik a gyökérhártya felé. Ezt a módszert nevezik még kataforézisnek, iontoforézisnek, a franciák ionoforézisnek. Az elektroforetikusan mozgatott anyag mennyisége Wiedemann (1852) törvénye szerint az áramerősséggel arányos, míg az anyag vándorlási sebessége Helmholz szerint az átáramolt útszakasz potenciál különbségétől függ. A fogorvosi alkalmazásnál a Wiedemann-féle törvény a fontos, mert határozottan következik belőle, hogy oda ahol áram nem folyik, elektroforetikus úton gyógyszer sem juthat. Ennek a gyökérkezelő módszernek gyakorlati keresztülvitelénél a hatodot nem kell mélyen a gyökércsatornába vinni, hanem csak a pulpa-kamrába, előzőleg megtöltve a gyökércsatornát jódos jódkálium-oldattal. Hogy ez az oldat hová jut el elektroforetikus úton, attól függ, hogy a fogban milyen utat ír le az elektromos áram. (Nem vesszük tekintetbe általában az elektródon elektrolitos úton kiváló káliumot, illetve ezen kiváló káliumnak a vízzel alkotott kálilúg- és hwdrogénképződését.) Az áram legnagyobbrészt a fő gyökércsatornán keresztül jut a foramen apicale-hoz. Itt a durvább csatornaelágazódások még vezetik az áramot, de a dentin legnagyobb része az árammal szemben gyakorlatilag szigetelőként hat. Míg a jódos jódkálium-oldattal töltött gyökércsatoma ellenállása 1000 Ohm körül van, addig a dentin-falak ellenállása (a gyökércsatornából a gyökérhártya felé) Mathis és Adler szerint 130.000 Ohm. Ez utóbbi ellenállásérték a specifikus dentinellenállás átlagértékéből (500.000 Ohm), valamint a gyökércsatorna, gyökérfelület és dentinvastagsag felbecsült értékeiből származik, de olyan módon, hogy a dentin sugárirányú áramáthatolását kedvezően bírálták el. Mathis és Adler egyéb méréseiből is következik, hogy a gyökércsatomába vezetett áramnak csak kb. 1/100—1/200 része halad át a dentinfalon, amely oly kis árammennyiségnél és áramerősségnél, amilyen a gyökérkezeléseknél alkalmazást nyer, gyakorlatilag egészen elhanyagolható árammennyiség. További kísérleteiknél azt találták, hogy a gyökérdentin fala az egyenárammal szemben gyakorlatilag ugyanolyan vastag üvegfallal egyenlő szigetelőrétegként szerepel. Már 1897-ben Schaffer—Stuckert kimutatták kísérleteikkel, hogy elektroforetikus úton semmiféle gyógyszerrel sem lehet az intakt
