Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
17 anyagok fehérjekicsapó hatását a szervezet nagy mértékben csökkent gyógyhajlama miatt nem követi a regeneratio és edzőszerekkel való ecsetelésre még nagyobb széteséseket kapunk. A leukaemia és agranulocytosis diagnosisa még nem mentesít attól, hogy a beteget helyi kezelésben részesítsük s csupán a belgyógyászati terápiától várjuk a szájtünetek javulását. Ilyen esetekben ajánlja Bauer a natriumperborat kezelés kiegészítésére a Dunlop-készülékre alkalmazott injectiós-tü segélyével a szövetekbe való oxygenbefújást. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a stomatitis ulcerosa kezelésében mellőznünk kell a hígabb vagy töményebb lapis-oldattal való ecseteléseket. Igen súlyos, a paradentiumnak gyakran a foggyökér közepéig terjedő pusztulását láttuk a hetekig, olykor hónapokig végzett ezüstnitrat ecsetelés után, amikor a fog már egész szürkésfekete és a fogak mentén az inveterált, torpid, gyógyhajlammal alig bíró fekélyeket találjuk. Hasonlóképpen eredménytelenek a különböző tinkturákkal (tinctura jodi, myrrhae, ratanhiae) való ecsetelések. Az ilyen inveterált chronikus, de súlyos akut esetekben is jó eredményt láttunk a salvarsan, illetve a magyar készítménynek, a revivalnak az adagolásától. A revivalt adhatjuk lokális kezelésünk kiegészítésére intravénásán, amikor 0.30 grammot adunk és esetleg két nap múlva megismételjük. Sokkal célszerűbbnek találjuk azonban a revival helyi alkalmazását. 0.15—0.30 gramm revivalt *4—V2 ccm. vízben feloldunk és így körülbelül 40—50%-os töményoldatot kapunk, melyet teljes egészében a nyáltól, lepedőktől 3%-os hydrogen hyperoxyddal megtisztított ínyre ecsetelünk. E kezelést két-három napon át megismételve a fekélyek feltisztulását és gyors behámosodását észlelhetjük. E kezelés kiegészítésére súlyos esetekben igen alkalmasnak találtuk a spirocid (Knoll) adagolását. 0.25 grammos spirocidtablettából két szemet szopogattatunk el naponta. A spirocid phenilarsensav származék és a spirochaetákra gyakorolt hatásán kívül az arsen általános roboráló hatása is érvényesül. A salvarsan, illetve revival helyi hatásáról igen különböző véleményeket olvashatunk az irodalomban. Amerikai szerzők — ahol pedig az ulcerosa igen súlyos formájában szokott jelentkezni — igen jó hatásúnak tartják, mások viszont kevés eredményt értek el alkalmazásával. E különbség okát az eltérő adagolási módban találhatjuk. Tapasztalatunk szerint a revival akkor hatásos, ha tömény oldatban, még pedig 40—50%-os oldatban használjuk. A revival ecsetelés teljesen fájdalmatlan, egyedüli zavaró körülmény lehet, hogy az esetek egy részében a betegek kellemetlen, romló káposztára emlékeztető szagáról panaszkodnak.
