Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
18 Kelemen és Hasskó állatkísérletekben (nyulakon) vizsgálták a salvarsannak a nyálkahártyákon történő felszívódását és azt találták, hogy az ép területen a salvarsan a nyirokutakon keresztül iól felszívódik és a szövetek mélyében elég tetemes mennyiségű salvarsan mutatható ki. Míg azonban a területeken, ahol művű hámsérülés volt, a salvarsan a felületes rétegben kicsapódott a szövetnedvben lévő fehérjék és elektrolytok hatására. Ebből azt a következtetést vonták, hogy a fekélyes felületre jutott salvarsan gyógyító hatását elveszti. Ha Kelemen és Hasskó kísérleteit kritikai szempontból átvizsgáljuk, azt látjuk, hogy ők aránylag híg oldatokkal végezték kísérleteiket, 5—10%-os oldatot használtak. A nyálkahártya friss sebzése, melyen vérzést és bő savószivárgást találunk, nem hasonlítható össze a stomatitis ulcerosa fekélyével és végül ha a salvarsan a fekély felületes részén kicsapódik, még nem jelenti azt, hogy elveszti hatékonyságát. Tudjuk ugyanis, hogy az intravénásán adott salvarsan, ahogy a vérpályába ér, a vér fehérjéinek és elektrolytjainak hatására, finom szemcsék alakjában kicsapódik és az egyes szervekben lerakódva fejti ki gyógyító hatását. A stomatitis ulcerosas fekélyen kicsapódott revival sem lesz hatástalan, hanem mintegy rögzítve fejti ki tartós hatását. Ezenkívül az ecseteléskor az ép részekre kerülő revival-oldat mély hatására is számíthatunk. Igen eredeti Kőszeg elgondolása, aki a salvarsan hatását úgy igyekszik tartóssá, tenni, hogy 2%-os kenőcs alakjában viszi a fekélyes nyálkahártyára. E kezelést még nem próbáltuk ki, de a terápiában kétségtelenül megvan a jogosultsága. Igen eltérőek a vélemények a depuratiót illetően. Friedrich, Kantorowitz a mielőbbi alapos depurálást tartják szükségesnek, míg Fliege,, Heuser a depuratiót csak a fekélyek teljes gyógyulása után végzi, azon elgondolásból kiindulva, hogy a depurat ión ál létrejövő kicsiny ínysérülések a spirochaeták behatolására kedvező alkalmat nyújtanak és erélyes depuratio után a folyamat rosszabbodása következik be. Heveny, nagykit érj edésú, fájdalmas fekélyek esetében mi sem tartjuk szükségesnek a rögtöni depurálást, de ha a folyamat gyógyulása megindul, a fájdalmak csökkentek, mielőbb meg kell szabadítani az ínyt a fogkövektől és nem szükséges bevárni a fekélyek teljes behámosodását. Annál is inkább, mert a felhalmozódott fogkövek a gyógyulást gátolják. Hasonlóképpen a szájban lévő gyökereket, gangrenás fogakat -—- ha nyugodtak — nem extraháljuk a betegség heveny szakában, míg ha a genuin stomatitis ulcerosa fennállása alatt az extractióra absolut indicatio áll fenn, az extractio elvégezhető.
