Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
16 A stomatitis ulcerosa gyógyítását általában hálás feladatnak mondhatjuk. A fájdalmaktól, láztól szenvedő beteg, aki szájfekélyei miatt táplálkozni is alig tud, 2—3 kezelésre lényegesen jobban érzi magát és körülbelül 1 hét alatt meggyógyul. Más elbírálás alá esik azonban, ha a stomatitis ulcerosa leukaemia, agranulocytosis vagy más vérképző rendszeri megbetegedésben szenvedő egyénnél fejlődik ki, amikor is a prognosis lényegesen kedvezőtlenebb. Különbséget kell tennünk, ha a betegség heveny szakában kezdhetjük meg a beteg kezelését, amikor sokkal gyorsabban érhetünk el javulást, vagy pedig inveterált, subacut vagy chronikus stádiumban, amikor a fekélyes folyamat a paradentiumban már nagy pusztulást okozott. Amint kifejtettem, a stomatitis ulcerosa kifejlődésében lokális okokon kívül bizonyos szervezeti dispositio is szükséges. Kezelésünknek is e két irányban kell kiterjednie, a lokális beavatkozáson kívül általános roborálásra, a szervezet erőbeni állapotának fokozására kell törekednünk. Helyi kezelésre a legkülönbözőbb gyógyszereket ajánlották. Fliege a stomatitis ulcerosa gyógyításáról szólva, 44 különböző gyógyszert sorol fel, melyek eredményes alkalmazásáról számolnak be a szerzők. Nem akarom kétségbe vonni, hogy mindezen szerekkel jó eredmények érhetők el a gyógyításban, mégis azt látjuk, hogy azok az eljárások, melyek részben a szervezetet erősen igénybe veszik, vagy pedig a javulás csak hosszabb idő múlva jelentkezik, a gyakorlatban elterjedni nem tudtak. Kezelésre ma is leginkább az edzőszereket használjiik: 30%-os trichlorecetsav, 8%-os zinkchlorid-glycerin, ritkábban chromsav, tejsav. Hatásuk friss esetekben frappáns és különösen akkor érhető el igen jó eredmény, ha a stomatitis ulcerosa chronikus gingivitis mellett, fogkövekkel telt szájban, „schmutzpyorrhoeás“ alapon fejlődik ki. Az ecseteléseket kezdetben naponta, később másodnaponként végezzük és a betegnek kétóránként valamely enyhe oxydáló szert rendelünk szájöblítésre. A klinikán 4%-os chlorkali-oldatot használunk. Az oxydáló szerek közül igen jó szolgálatot tesz a natriumperborat, melynek a terápiába való bevezetését amerikai szerzők nyomán Bauer ajánlja. A natriumperboratot használhatjuk substanfiában, amikor kevés vízzel elegyítve pép alakjában kenjük a nyáltól, lepedőktől megtisztított ínyre és rendelhetjük 5%-as öblítő víznek. A kezelés teljesen fájdalmatlan és igen jó hatásúnak találtuk. Használata különösen azokban az esetekben indikált, amikor a fekélyes szájgyulladás a vérképzőrendszer megbetegedése kapcsán fejlődik ki. Ilyenkor ugyanis edzőszerek alkalmazását mellőznünk kell, mert ezen
