Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

14

chaeták által előidézett kórképek (stomatitis ulcerosa, Vincent angina, noma) kórbonctani és kórtani hasonlóságát.

Minthogy ezen baktériumok az ép szájüregben is mindig feltalálhatok, azokat a körülményeket kell vizsgálnunk, melyek ezen baktériumoknak a szövetekbe való benyomulását és patogénné válását előidézik.

Forges, Maumary a bölcsességfog áttörését kísérő elváltozások, Amodeo, Sturm fémmérgek (Hg, Bi, Au, Fe) szerepét hangsúlyozzák. Danziger, Krasnogorski, Jelinek vitaminhiányra, illetve a táplálkozással összefüggő zavarokra hívják fel a figyelmet. Morelli, Bauer, Weinberger több tényező összefüggését, lokális okokon kívül a szervezet ellenállókiépességének csökkenését emelik ki. Sturm allergiás jelenségnek fogja fel, Veronese autointoxicatiós jelenségnek; a máj megváltozott működésének, Entin pedig trophoneurotikus zavaroknak tulajdonítja kifejlődését.

Ha ezeket a lehetőségeket átvizsgáljuk, azt látjuk, hogy a szerzők legnagyobb része lokális okokon kívül, valamely a szervezetet érő ártalomban vagy károsodásban keresi a stomatitis ulcerosa kifejlődésének magyarázatát,

A lokális okok jól ismertek: elhanyagolt szájstatus, nagy mennyiségben felhalmozódott fogkő, rosszul záró koronák, tömések, hiányos öntisztulás: a rágásnak egyoldali való kicsatolódása által, krónikus ínygyulladások.

Általános megbetegedések közül azokat kell tekintetbe vennünk, melyek a szervezet ellenállóképességének lerontásán kívül a szájban vérzésekhez, hámkifoszlásokhoz, esetleg a hám körülírt elhalásához vezetnek.

A szervezeti immunitás csökkenésében nagy szerepük van a heveny, lázas megbetegedéseknek. Tonsillitis follicularis, angina, influenza után gyakran látunk stomatitis ulcerosát. Ebben egyrészt szerepe van a szervezet erőbeni leromlásának s hozzájárul a lázas állapot alatt a száj nyálkahártyahám fokozott lehámlása, a hiányos tisztulás, mely a lepedék megszaporodásához és majdnem mindig gingivitis kifejlődéséhez vezet.

Heveny, lázas megbetegedések mellett krónikus fémmérgezéseknek kell jelentőséget tulajdonítanunk. A szervezetbe gyógyszeresen bevitt fémsók (Bi, Hg), vagy a foglalkozás közben bejutó fémek (Pb, Fe) a nyál és nyálkamirigyek útján a szájba kiválasztódva, izgató hatást fejtenek ki. Ezen fémsók rakódnak le a nyálmirigyek hámsejtjeiben, részben a gingiva hajszálereinek falában és a kapillárisokat körülvevő kötőszövet phagocyta sejtjeiben, a sejtekre toxikus