Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

13

Közlemény a budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem stomatologiai klinikájáról (igazgató: Szabó József dr., nyilv. r. tanárt, megbízott vezető: Máthé Dénes dr., egyetemi e. rk. tanár).

A stomatitis ulcerosa gyógyítása.

Irta: SUGÁR LÁSZLÖ dr.

Míg az egyes betegségek, így a szájnyálkahártya betegségeinek diagnosztikájában is, a kórbonctani beosztást kell helyesnek tekintenünk, mely elsősorban az egyes megbetegedések okozta kórbonctani és kórszövettani elváltozások jeleit veszi alapul, addig a terápiának az aetiologiai tényezőből kell kiindulnia.

Ez alkalommal a stomatitis ulcerosa gyógyításáról szeretnék rövid áttekintést adni, különös tekintettel azokra az eljárásokra, melyek klinikánkon használatosak.

A stomatitis ulcerosa közismert kórképe igen különböző okokból fejlődhet ki. Jelentkezhetik mint általános megbetegedés tünete. Gyakran látjuk a vérképzőrendszer betegségeinél. Leukaemiánál, agranulocytosisnál sokszor a súlyos fekélyes szájgyulladás a betegség első tünete és a fogorvosra hárul az a feladat, hogy a vérkép vizsgálata alapján, a helyes diagnózist felállítsa és a megfelelő szakorvosi kezelést indikálja. Ezenkívül Hg, Bi, Pb és más nehéz fémsómérgezésnél, avitaminozisnál, súlyos szeptikus folyamatoknál léphet fel stomatitis ulcerosa. Míg ezen általános megbetegedést kísérő fekélyes szájgyulladásnál a folyamatnak az alapbetegséggel való összefüggése kétségtelen, a fogorvosi gyakorlat szempontjából gyakoribb és fontosabb úgynevezett genuin stomatitis ulcerosa aetiologája ma sem tisztázott teljes mértékben. Nagyon érdekes jelenség, hogy ezen kórkép a világháborút megelőző idők irodalmában alig nyer említést, míg azóta mind gyakrabban foglalkoznak vele. Amerikai szerzők (Wisan, Belding) gyakori járványos lefolyását írják le a Vincent-fertőzésnek, ahogy ők a stomatitis ulcerosát nevezik, s klinikánk beteganyagában is állandó, lassú emelkedés észlelhető. A megbetegedések számának ezen emelkedése minden bizonnyal nemcsak az esetek pontosabb észlelésére utal, hanem a megbetegedés nagyobb elterjedésére is következtethetünk.

Bakteriológiai vizsgálattal kimutathatjuk a fekélyekben a bacillus fusiformis és a spirochaeta refringens állandó jelenlétét, ezeknek kóroktani jelentősége kétségtelen. Ezen akteriumok symbiosisára először Buday Kálmán hívta fel a figyelmet, megállapítva az ú. n. fusospirochaetás fertőzések fogalmát, a fusiformisok és spiro-