Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-02-01 / 2. szám

51

Feladatunknak tűztük ki tehát kikutatni ezen variációk milyenségét, mértékét és gyakoriságát.

Korábbi —- más okból végzett — boncolásaink során azt tapasztaltuk, hogy a musc. pterygoideus int. tapadási felszínének nagysága rendkívül nagy variációnak van alávetve. Ez azért bír különös jelentőséggel, mert a spatium pterygomandibularot — ahová oldatunkat deponálnunk kell —, egyik oldalról ez az izom határolja. Ha ez a tapadás nagy kiterjedésű és magasra terjed, akkor mindazon methodusok alkalmazásakor, melyeknél a beszúrás az alsó nagyőrlők rágófelszínével egy magasságban történik, a tű a spatium pterygomandibulare helyett a m. pterygoideus int. izomrostjai közé juthat, aminek következménye, hogy az érzéstelenítés egyáltalán nem, vagy csak tökéletlenül sikerül. Ehhez szövődményként kapcsolódik a mérsékelt szájzár, illetőleg szájnyitási nehézség és fájdalom, mely néha napokig is eltarthat.

Egy másik hibaforrás a beszúrás mélységének meghatározásából ered. G. Fischer (Die örtliche Betäubung IV. kiadás 219. о.) а beszúrás mélységét 15 milliméterben határozza meg és ezt annyira állandó értéknek tekinti, hogy ebben a távolságban a tűre kis jelzőgömböt forraszt, mely a mélyebb beszúrást megakadályozza. Ezen érték, mely a lingulának, illetőleg a sulcusnak a crista temp.-tól való távolságát jelzi — tekintve, hogy a lingula a mandibula felhágó ágának felezési vonalába esik —, csak abban az esetben lehet állandó, ha a mandibula felhágó ágának a szélessége is állandó, vagy megközelítőleg állandó értékű.

Vizsgálataink tehát elsősorban arra irányultak, hogy megállapítsuk a mandibula felhágó ága szélességének középértékét és hogy ezt az esetek hány százalékában találhatjuk meg.

500 feltételezhetően homogén fajú és 250 heterogén fajú egyedtől származó mandibulán megejtett méréseink eredményeként megállapítottuk, hogy az átlagos szélességű felhágó ág csupán az esetek 29%-ában található, ha az átlagos érték meghatározásában 3 mm.-nél nagyobb ingadozást nem engedünk meg (29—30—31 mm.). De még ha 9 mm. ingadozást is átlagos középértéknek tekintünk, ezt is csak az esetek 79%-ában találjuk, míg a többi 21l%-ban a variáció ennél is lényegesen nagyobb. Ebből pedig az következik, hogy egyrészt nem határozható meg minden esetre érvényes erővel a beszúrás mélysége milliméterekben kifejezett mértékkel, másrészt nem lehet biztonságos methodus az az eljárás, mely a lingulára, illetőleg a sulcusra való direkt rászúrást ajánlja (Levitt és Williger), mert hiszen a lingula