Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-11-01 / 11. szám

542

Együtt vergődtünk át a komnrnn borzalmain és amikor a sors különös rendeltetése folytán népegészségügyi miniszteri székem elfoglaltam, legelsősorban a két régi öreg jó barátot Szabó és Salamon profeszor urakat kérettem magamhoz és velük beszéltem meg az ellenfeleim által oly odiózusan emlegetett 1919. évi rendeletemet.

1921-ben hívott meg engem először a Tisza István Tudományegyetem orvosi kara, hogy a szakelőadói tisztet fogászatból elvállaljam. Szabó József volt az, aki ennek elvállalására rábeszélt és minden tekintetben támogatást Ígért. Tizenhárom esztendő múlva, amikor a debreceni Stomatologiai Poliklinikának szárnyai bontakozni kezdtek nem feledkezett meg ígéretéről, segített nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is. Két munkahelyünk felszerelése tőle származik és pedig talán a legnehezebb időkben, — amikor az ő klinikája is rászorult minden segítségre — juttatta el hozzánk.

Szakmabeli együttműködésünkre, jóságos szerető baráti lelkére gondolva, tanítványi szeretettel és tisztelettel állok a sok ezrek közé, hogy egyike lehessek azoknak, akik az ő tanításait megfogadjuk és ápoljuk hűséggel azt a szellemet, amelyet Szabó József mint professzor, mint orvos, mint tudós kutató képviselt a magyar stomatológiában.

MÁTHÉ DÉNES professzor:

Boldogult nagy tudósunk Szabó professzor személyéről, tanítói működéséről, tudományos munkásságáról megemlékezni nekem külön lelki szükségletet jelent. Én nem tudom szétválasztani az embert a tanártól és tudóstól, annyira szorosan összefüggő egésznek látom e három vonatkozásban. Senki nem lehetett többet vele és mellette, mint én és nem is ismerhette, tisztelhette, szerethette senki jobban nálam. Harminc éven át vele voltam a klinikán, sőt már azelöttröl is az a barátság fűzött hozzá, amelyikre mindig kegyelettel és büszkeséggel tekintek vissza. — Ritka emberpéldnny volt! aki e hármas minőségében együtt, külön-külön is kiváló érdekes személyiség volt és egy tökéletes egészet alkotott. Mintaképe volt a self made man-nek; mint sokgyermekes szegény és szerény, de kiváló tanárember gyermeke csak magára, eszére, szorgalmára támaszkodva, protekció nélkül érte el a legszebb és legnehezebben elérhető méltóságot: az egyetemi tanárságot. Szerény és szűkös viszonyok között élt és nőtt fel s korán megtanulta a takarékosságot, mely tulajdonsága élete végéig elkísérte. Hihetetlen kevéssel megelégedő volt a saját személyére vonatkozólag, de a legnagyobb áldozatokra kész, ha for-