Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

40

Fogpótlás.

К. H. SCHOLZ: Kritikai megjegyzések a támasztott protézishez. I). Z. W. 1936. No. 33.

Szerző a frankfurti klinikán 1928—1935-ig előállított támasztott

protézisekről szerzett tapasztalatokról számol be. Táblázatba foglalja a különböző protéziseken alkalmazott kapcsokat és külön emeli ki azokat az eseteket, ahol kapocstörés miatt javítás vált szükségessé, külön a végpilléres (Schalt-Prothesen), külön a kombinált (Schalt-Hebel-Prothesen) és külön a szabadvégü protéziseket tárgyalva. Megállapítja, hogy aránylag nagyszámú javításra volt szükség olyan protéziseken, amelyeket 1929. és 1930. évben állítottak elő és ezt abból magyarázza, hogy ezekben az években kezdték a ■ támasztott protéziseket gyakrabban alkalmazni az akkor amerikai tanulmányútjukból visszatért Fritsch és Thielemann kezdeményezésére és hagy akkoriban a fogakat, amelyeken a rágófelületi támasztékok feküdtek, még nem csiszolták ki, másrészt a kellő anyagismeretek is hiányoztak. Majd' részletesebben leír 9 esetet, amelyeknél javítást kellett végzeni. Előnyben részesíti a tovafutó kapocs végein elhelyezett rugalmas, a nyereg felé nyitott kapcsokat, amelyek a protézis süllyedésekor jobban kímélik a tartófogakat, mint a nyereg felé zárt kapcsok. Esetei arra is tanították, hogy a maradékfogazat kellő beartikulálása nagyon jó hatással volt ennek tartósságára. Általában arra következtet, hogy a mai alátámasztott protézisek a foghúsra támaszkodó protézisekkel szemben lényeges haladást jelentenek. A rágófelületi támasztékok letörése ellen legjobban a kellő időben történő alábéleléssel lehet védekezni. Ez különösen szabadvégü protéziseknél nagyon fontos. A protézis süllyedését a lehetőleg nagy és széles kaucsuknyereg is megakadályozza. Mindenesetre a protézisviselöt arra kellene rábírni, hogy félévenként ellenőrzővizsgálatra jelentkezzék, mert az idejekorán végzett alábéleléssel sok bajnak vehetjük elejét. (Major.)

Technika.

HANS SCHMIDT (Bad Oldesloe) : Népi koronák és hidak öntőamalgámból. D. Z. W. 1936. 29. szám.

Az öntőamalgám-ötvény, melynek összetétele ugyanaz, mint a nemes amalgámoké, de Hg. nélkül. A szájban úgy viselkedik, mint a nemes amalgám: kemény, de nem merev. 400°-on megolvad. Feldolgozása csapos fogakhoz és hidakhoz nagyon egyszerű és könnyű, mert az öntőamalgám a Bunsen-lángon olvad. Szerző csapos fogaknál csapnak Coron-fémet használ (nikkel-horganyütvény), fogakul Solo-, Solila- vagy Vita-aranygombos fogakat. Koronák Wipla-gyűrűböl öntőamalgám-tetővel ugyancsak könnyen előállíthatok. A fog előkészítése olyan, mint arany esetén, csak a csonkot rövidebbre kell csiszolnunk, mert a tetőnek vastagabbnak kell lennie, mint az aranynál. A gyűrűt kissé magasabbra vesszük, mint az aranynál, szélébe csipkét vágunk és a csipkét a csonkra hajlítjuk. Ha a koronát hídhorgonynak akarjuk felhasználni, a gyűrűhöz egy kis Wipladrót-csapot forrasztunk hc.gy nagyobb stabilitást biztosítsunk a híd számára. Az öntőamalgám kitűnően egyesül a Wiplával. Csaposkoronák és hidak egyszerűen és gyorsan előállíthatok öntőamalgámból. Az anyagot 30 éve használják és pacienseknél alapos próbán és vizsgálaton esett át. Igv ezen koronák joggal nevezhetők ,,népi” koronáknak. (Waltner Károly.)