Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

39

szemnyi sequesterek, több-kevesebb geny. Néha találunk benne letört gyökércsúcsot. Jellemző erre a kórra, hogy a csontüreg mindenkor egy vagy több fistulával közlekedik a szájüreggel. A tünetek legtöbbször lappangók, helyi érzékenység, főleg prothesis alatt. Ritkább esetekben nagyobb kínzó fájdalmak is támadnak, a folyamat a genygyülem miatt heveny lesz, dagadás, környéki mirigyduzzanat, hőemelkedés. Gyógyszer: az üreg feltárása és alapos kikaparása.

Az ostitisnek még egy harmadik formáját is írja le Melchior, mely teljesen hasonlít az előbbenihez, de sohasem társul hozzá sipoly, amiből következik, hogy a csontüregben nincsen geny. A betegségre ismét figyelmeztet az a körülmény, hogy a beteg prothesist visel, amely alatt fájdalmas pontok éreztetnek. Nem ritkák a fül felé kisugárzó neuralgikus fájdalmak. (Ref.: gyakorlati fontossága a közleménynek: jól felfigyelni prothesis viselőknek panaszaira, amikor a fogorvos rendszerint szeret a prothesisen faragcsálni, pedig a baj a csont mélyében ül.) (S. H.)

VILÁGSZEMLE.

Sebészet.

C. S. SUDDURTH (Chicago) : A száj sebészi előkészítése műfogsor számára. Joum. of the Am. D. Ass. 1936. V. 23.

Bégebbi szerzők idevonatkozó munkáinak ismertetése után megállapítja, hogy az alveolektomia műtétje 1920 körül érte el tetőpontját. A beteg fogak eltávolítása után nem tartja helyesnek az alveoláris falak kiterjedt feláldozását, hanem a kórosan elváltozott helyet megtrepanálja. Épp úgy szükségtelennek, sőt károsnak tartja az ilyen helyek exeochleatióját is. Figyelembe veendő, hogy mindén aszeptikus igyekezet mellett is szeptikus helyen dolgozunk. A műtét után a nyálkahártya-, csonthártyalebeny teljes összevarrását nem tartja helyesnek és drainage alkalmazását ajánlja. A fogpótlás szempontjából szükségesnek tartja a következőket: 1. kiterjedt és szilárd alap felhasználását, 2. különösen a bukkális falak lehető megtartását, 3. elegendő magas gerinc biztosítását, 4. hogy a felső ív túlterjedjen az alsón a labiális régióban.

A felső alveoláris protrusio esetén, amikor a csont túlságosan előugrik és ezt a felső ajak rövidsége kíséri, a sebészi beavatkozást esztétikai és funkcionális szempontból egyaránt indokoltnak tartja. Sok esetben, amikor a gerinc széle alámenő, akkor ezt sebészileg kell megjavítani. Ugyanúgy jár el az állcsont elödomborodásai és exostosisai esetén (torus palatinus). Szállagos képletek, amelyek az átmeneti redőkből a gerincre haladnak és könnyen megzavarják a lemez tapadását, kivágandók és összevarrandók. Ugyanúgy a nyelv- és ajakfék is.

Ha az intermaxilláris köz nem elegendő a müfogsorok elhelyezésére egyik vagy mindkét ívből szükség szerint a fölösleget eltávolítja. (Major.)