Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
103 A nyál és vér szilárdanyag-tartalmának vizsgálata, valamint a hidrogenionkoncentrációra vonatkozó vizsgálatok nem mutattak különbséget cariesmentes és carieses egyénekre vonatkozóan. Táplálkozási kísérleteket is végeztek iskolásgyermekeknél és internátusok lakóinál. Szerintük a táplálékban adott calcium-, phosphor,- D- vitamindús táplálék és lúgos élelem befolyást a cariesfrequentiára nem gyakorolt. Ez a megállapítás M. Mellanby idevonatkozó vizsgálataival ellentétes. A cukorban dús táplálkozás azonban a bacillus acidophilus szaporodását és a szuvasodás keletkezését kedvezően befolyásolja. Cukorban szegény táplálkozás a nyál bacillus acidophilus tartalmát, csökkenti, hasonlóképpen a szuvasodást is hátráltatja. Ez a hatás azonban nem a szövetnedvek chemiai összetételének befolyására vezethető vissza, hanem a fog közvetlen környezetében: a szájban lévő hatásváltozásra. Ha a bacillus acidophilust cariesmentes egyének szájüregébe oltjuk, minden esetben ezen baktériumok elpusztulását eredményezi. Ez a tény vezetett az úgynevezett immunbiológiai elv felvételéhez. Bunting vezetésével oltási kísérleteket végeztek a következő módon: bacillus acidophilus kultúrák szüretét bőr alá fecskendezték. Azon esetek nagy számában, amelyeknél a bacillus acidophilus a szájüregben is kimutatható volt, bőrreakció lépett fel. A cariesimmunoknál a bőrreakció elmaradt. Agglutinatiós kísérletek azt mutatták, hogy az agglutinatiós vértiter a fogszú aktivitásának felel meg és azon kísérleti egyéneknél, kiknél bőrreakció jelentkezett, magasabb volt, mint a többieknél. Az immunbiológiai kutatás fontossága a fogszú-problémára nézve értékelendő, habár még egyelőre a kezdet nehézségeivel küzd ez az eljárás. Ma már tudjuk, hogy alkalmas eljárással a. vérben a bacillus acidophilus ellen ellenanyagok termelhetők. A nyálra vonatkozólag ez a kérdés még nincs eldöntve. Türkheim vizsgálatai azt mutatták, hogy steril, természetes nyálban a bacillus acidophilus nem nő. Grabner is határozott baktericid hatást talált a nyálban. E. V. Fish szuvas emberi fogakat ültetett be caries-immun kutyába és kimutatta, hogy néhány nap múlva a streptococcus mutans, mely azelőtt a fogból kitenyészthető volt, eltűnt. Saját kísérletükben nagy valószínűséggel ki tudták mutatni a bécsi klinikán, hogy a fogszú baktériumaival szemben az immunitás a nyál fehérvérsejtjeihez: az úgynevezett nyáltestecskékhez van kötve. A fehérvérsejtek, de különösen a nyáltestecskék különböző tulajdonságokkal bírnak: fermentumokat tartalmaznak, melyek a
