Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-03-01 / 3. szám

104

fehérjét tudják hasítani; a katepsin savanyú környezetben, a trypsin ]úgos környezetben hatékony. A bécsi klinikán ki tudták mutatni, hogy fogszúmentes egyének nyálában e fermentumok nagyobb mértékben vannak meg, mint szúhajlamos egyéneknél. Azt is tapasztalták, hogy fogszú esetén általában kevesebb a nyálképződés, mint fogszúmentes egyéneknél. Percenként 0.69 cm3 az aeut szuvasodás mellett a középérték, fogszúmentes esetekben 0.81 cm3. A nyál e két tulajdonságát alapul véve „állandót“ határoztak meg, amelyet lebontó tényezőnek (Abbaufaktor [AF] nevezték) és amelyet úgy nyernek, hogy adott esetben 1 percnyi nyáltermelés mennyiségét megszorozzák a hasított fehérje mennyiségével. Az AF fogszúmentes egyéneknél 4^2—6 között van, a szúhajlamos egyéneknél az AF 0—1.5 között variál. A nyáltestecskék bacillusokat is tudnak ölni, illetve fejlődésükben gátolni. Kimutatták a bécsi klinikán, hogy a szájban általában jelen nem lévő bacillus prodigiosus kísérletes elölésére a vizsgált nyálak körülbelül 7Ó%-a alkalmas volt, a 30% vizsgált nyál, mely nem ölte ezt a bacillust, úgy oszlott meg, hogy kétharmada fogszúhajlamos, egyharmada fogszúmentes egyén nyála volt. Némi valószínűséggel arra mutatnak ezek a kísérletes adatok, hogy a fogszúmentesség a nyáltestecskékhez van kötve.

Az a kérdés, hogy miként lehetne a fogszúmentességet mesterségesen fokozni. Az édességek kiiktatása a táplálkozásból határozottan előnyösen befolyásolja a szervezet ellenállóképességét. A mód azonban, amely ezt lehetővé teszi, nem ismeretes. A- és C-vitamin adagolása mindezideig eredménytelen volt.

Egyesek a fogon képződő hártyának (Plaques) mechanikai letisztítását tartják a fogszúmegelőzés legfontosabb tényezőjének, mivel ez a tejsavtermelés forrása. Piclder a fogszút szennyeződési betegségnek (Schmutzkrankheit) tekinti. Roese mész-szegény és kemény ivóvízre vonatkozólag folytatott vizsgálatokat s ezek folyamán kiderült, hogy a víz calciummennyisége és magnesiumtartalma is befolyásolja a fogszuvasodást. Roese, Berg, Oettli, Wallace, Wheatley, sib. vizsgálataik során azt találták, hogy a rozskenyér előnyösebb, mint a tiszta búzakenyér. Hasonló ereményre jutott Hamburger is.

Haber, Kientopf, továbbá ScJiönwald a keményebb kenyér élvezeténél a kiadósabb rágás befolyását hangsúlyozzák, míg Price megfigyelései és kísérletei ezt az álláspontot nem igazolták.

Hasonló eredményre jutottak Jeanneret és Grabham is. Ez utóbbiak olyan vidékeken, ahol bár puha ételek alkotják a lakosság táplálékának legnagyobb részét (Hebridák, Olaszország egyes vidékei,