Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-02-01 / 2. szám

74

ardnq/zdin

H 58j 59

40

42

45

44

45

46

47

4ö

49

50

51

52

55

54

55

56

57

56

59

60

61

62

65

64

65

66

s.

Qjelakf/átna.

2

5

ö

7

7

15

12

15

16

19

16

11

15

15

16

11

6

10

5

5

6

6

»

5

4

5

230

XVII. tábla.

Az arányszámokat hármas csoportokba vontuk össze:

aránq /zótn.

37-39

40-42

45-45

46-46

49-51

52-54

55-57

56-60

61-63

64-66

s

ff/elelt /zárna.

2

7

22

36

53

40

55

20

21

12

250.

XVIII. tábla.

A lingulát — a normális helyzetének megfelelöleg — csak az esetek egyötödében találtuk a 49—51 beosztási helyen. De a lingula helyének még egy kilenc egységen belül való eltolódását is (46-54-ig) normál variációnak véve, ezt csupán az esetek felében találtuk. Az esetek egynyolcadában ennél alacsonyabban, az esetek több mint egyharmadában pedig ennél magasabban volt található.

Az alábbi táblázat a szóródás százalékos megoszlását mutatja:

j UözcpgrtgU 49-51 I 212'/.

Ui/zete/itefr lzözépérték 46-54

524%

alfó /zorddá/ 37-45

124'/.

fet/ö /zorodd/ 55-66

352%

Ó/fZCfQn.

100%

XIX. tábla.

Összefoglalás. Összefoglalva vizsgálataink eredményeit, a következő megállapításokra jutottunk.

1. A felhágó ág szélessége olyan tág határok között mozog (20—44 mm.), hogy mindazon eljárások, melyek a tü beszúrásának a mélységét meghatározzák, szükségszerüleg az esetek tekintélyes százalékában sikertelenséghez vagy félsikerhez vezetnek. Ha a felhágó ág túlságosan széles, akkor a tű esetleg el sem éri a spatium pterygomandibularet, ha pedig túlságosan keskeny, tünkkel túlhaladva a spatiumon, oldatunk nagy részét a parotisba ürítjük, aminek következményeként gyorsan fel fognak lépni a faciális bénulás (paresis) ismeretes tünetei (lógó ajak, fütyülési, esücsörítési képtelenség), azonban a kívánt érzéstel enség vagy egyáltalán nem, vagy csak igen hiányosan fog beállni.

A beszúrás mélységét tehát esetenként kell meghatároznunk a felhágó ág szélessége alapján, amint könnyen megállapíthatunk, ha hüvelyk ujjúnkat a mellső élre (intraorálisan), mutató ujjúnkat a hátsó élre (extraorálisan) támasztva, a felhágó ágat ujjaink közé fogjuk.