Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-02-01 / 2. szám
50 „Der Doktortitel wurde dem Goldarbeiter Carabelli vom Verwaltungsg'eriehtshofe in seiner Begründung anlässlich einer Beschwerdeführung der Genossenschaft beigelegt; tatsächlich besass er den Doktortitel nicht“. Híres hazánkfia Zsigmondy Ottó dr., bécsi tudós fogorvos ezt a rágalmat hiteles bécsi okiratok alapján nyomban igen alaposan megcáfolta és visszautasította.3 Az osztrák fogtechnikusok tudomásom szerint tanultak a leckén és elhallgattak azóta. A fentjelzettem magyar cikk névtelen szerzője azonban nem átalja 35 év után ezt a nemtelen rágalmat felújítani, sőt kegyeletsértően megtoldani, amikor a következőket írja: „így például Salamon dr. keresve és kutatva a fogászat történelmét a szakirodalomban, megállapítja, liogy a legelső ilyen szakkönyv Carabelli tollából jelent meg Wien-ben 1844-ben a következő címmel: Systematisches Handbuch für Zahnheilkunde. Ez a könyv az első önálló orvostudományi szakkönyv a fogászat köréből.4) Sajnos, Salamon dr. nem említi meg előadásában, hogy tulajdonképen ki is volt ez a Carabelli, aki elsőnek tárgyalta orvostudományi alapon és foglalta rendszerbe a fogorvoslást. (L.: 4-ik jegyzet). Ezt a hiányt ma pótolandó, utána néztünk és megállapítottuk, hogy Georg Carabelli-rö\ így emlékezik meg az igazi szaktörténelem: „Ein verschlagener Italiener George Carabelli, von Beruf ursprünglich Goldarbeiter, befasste sich in Wien auch mit der Herstellung von Goldgebissen und da er das Glück hatte, allerhöchste Potentaten zu seinen Kunden zu zählen, erhielt er den Titel „Leibzahnarzt“. De tovább megyünk és a történeti hűség kedvéért meg kell még itt mindjárt említenünk azt is, hogy ez a Carabelli volt a szerzője Ausztriában annak a császári pátensnek, amely 1842-ben jelent meg és eltiltotta a fogtechnikusokat attól, hogy önálló prakszist folytassanak ... Tehát ez az ügyes, „fortélyos olasz aranyműves‘ ‘ olyan tökélyre vitte a szakmáját a fogászatban, hogy elnyerte az udvari fogorvosi címet, azonkívül értékes szakmunkával ajándékozta meg a fogorvosi tudományt, azonban nem feledkezett meg arról sem, miután már fogorvos lett, hogy befolyását latba vetve távoltartson másokat ettől a foglalkozástól, szintén csak kenyérirígységből.“ ‘ Ezekből a sorokból megállapítom először, hogy névtelen írójuk elhallgatja, melyik az a bizonyos „igazi szaktörténelem“, amelyből meríti ezen adatokat, vagyis a kötelező, tisztes irodalmi szokástól eltérően — noha idézőjel között vonultatja fel ítélkező areopagként — nem említi meg forrását, ami már egymagában teljesen értéktelenné teszi minden művelt olvasó előtt a Carabelli-re vonatkozó megállapításokat. Másodszor: abban igaza van a névtelennek, hogy az általa említett ’) Ottó Zsigmondy, Georg v. Carabelli. Oestr. Zeitschrift für Stomatologie. 1911., No 1. 4) A névtelen szerző ezt rosszul mondja: nem azt állítottam, hogy „az első önálló orvostudományi szakkönyv“, hanem azt, hogy ez az első önálló fogászattörténeti szakkönyv. Ezt csak mellékesen, mert itt nem fontos.
