Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
35 melynek végén kis szögre gummidarab van erősítve. Ezt több helyen a tömésre erősen rászorítjuk és ezzel még egy vagy két csepp higanyt a tömésből ki tudunk szorítani. A tömörítés egyenletes, mindig nagyobb köröket leíró tömőmozgásból áll. Egyenletes mozgással kényszerítjük a tömőanyagot, hogy az oldalfalakhoz pontosan odafeküdjön, a sarkokat, zugokat kitöltse, hogy a széleken tökéletesen zárjon. A töméssel haladva, a nyomást fokozzuk, mert az anyag már kevésbbé plasztikus. A tömési technika kissé eltérő aszerint, hogy hosszú, keskeny (barázdakavitás), vagy pedig nagy, széles, vagy összetett üreget kell tömnünk. Barázdakavitásban a tömőanyagot a kavitás egyik végétől a másik felé rakjuk egymás mellé és tömörítjük. (4. ábra.) 4. ábra. A helyes tömörítés technikája: baloldalt hosszú, keskeny barázdákban; jobboldalt: nagy centrális kavitásban. Nagy centrális kavitásban a középről indulunk az oldalfalak felé, mindnagyobb köröket leírva, az amalgamot az oldalfalak felé tömöri tjük. Összetett kavitásban az occlusalis lépcső magasságáig nem tudunk a tömővel köröket leírni, csak belerakjuk az amalgamot az üregbe és az egyik oldalfaltól a másikig, buccolingualis irányban vagy megfordítva, a gingivalis fal mentén egymás mellé nyomkodjuk az amalgamdarabkákat. Tranversalis irányú mozgást végezve a tömővel, a tömőanyagot a sarkokba, a gingivalis falra és a matricához szorítjuk. Ha az occlusalis lépcsőt elértük, a pulpalis falra a már leírt módon egy plasztikus darabot helyezünk, azt szétkenjük és azután már köralakú mozgással, mindig fokozódó nyomással jól tudjuk kondenzálni az amalgamot. (5. ábra.) Látjuk az eddigiekből, hogy a tökéletes amalgamtömés lényege: górcsövileg pontos adaptáció a kavitás falaihoz, amit megfelelő, képlékeny anyagnak, alapján és oldalán zárt térben mindig fokozódó nyomással történő tömörítése által érünk el. Az amalgam plaszticitását tömés közben úgy biztosítjuk, hogy fölös higany mennyiséggel 4
