Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
36 dolgozunk. A kavitás alapját és oldalfalait híg keverékkel kenjük be. A tömés folyamán mindinkább száraz darabokat viszünk a kavitásba és a fölös higanyt részben ezzel itatjuk fel, részben pedig erőteljes tömörítés stb. segítségével nyomjuk ki. A tömés megkezdése előtt semmi higanyt nem nyomunk ki a keverékből, ez a legnagyobb hiba volna. Csak tömés közben, közvetlen a behelyezés előtt nyomjuk ki az amalgamdarabkákból a fölös higanyt, de a darabkát ezután azonnal helyére visszük és rögtön kondenzálunk. A kondenzáció célja: a fölös higany kinyomása és a kavitás-falakhoz a tömőanyag tökéletes adaptációja. 5. ábra. A tömés módja összetett kavitásban: míg a pulpalis (fő-) fal nívóját el nem értük, az amalgamdarabokat egymás mellé rakjuk, az egyik oldalfaltól a másik felé és a mátrixhoz tömörítjiik. Amint a pulpalis falat elértük, nagy erővel, körkörös tömőmozgással kondenzálunk, most jön létre az amalgam igazi „kompresszió' ‘ -ja. Approximalis kavitások tömésénél természetesen matrixszalagot kell használni. A mátrixot, hogy a gingivalis széleknél ne álljon el, faékkel szorítjuk a foghoz. Űjabban több új matrixféleség is van forgalomban (pl. a Hermann-féle fémgummi-matrix). Ha tömés közben az érintkezőpont magasságát elértük, kissé meglazíthatjuk a mátrixot. A matrix eltávolítása előtt a marginális élt és barázdát, a főárkokat az amalgamban kiképezzük. Az amalgam kaparása, mintázása mindig a fogállománytól a fém felé irányuljon. A mátrixot nem szabad occlusalis irányban eltávolítani, hanem oldalt, buecalisan vagy lingualisan kell kihúzni. A fog anatómikus alakját, kontúrjait a töméssel lehetőleg vissza kell adni. A széleken túl polírozás után nem szabad fölös anyagnak maradni. A polirozást 48 óra múlva, még helyesebben csak 10 nap múlva végezzük. Az előbbiekben láttuk, hogy kellő feldolgozás esetében is
