Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
34 tudjunk vele dolgozni. A második, tehát már kissé szárazabb amalgamdarabot gyorsan helyére juttatjuk és erőteljes nyomással kondenzálni kezdünk. így haladunk tovább, minden darabkát közvetlen a kavitásba helyezés előtt 2—4 másodpercig ujjaink között gyúrunk és mindig több és több higanyt szorítunk ki belőle, úgy, hogy a végső darabok már egészen szárazak, morzsalékosak (crumbly). Ezekkel szinte felszívatjuk, felitatjuk a fölös higanyt és cinnt, amit a feldolgozhatóság és a tökéletes amalgamáció kedvéért a kavitásba vittünk. Többféle nagyságú tömőre van szükségünk. A tömés kezdetén a barázdák, árkok tömésére, sarkok, szögletek elérésére kis 0.9—1 mm. átmérőjű símavégü tömőket használunk. Amint a lcavitászugokat betömtük, megfelelő nagyobb tömőkkel dolgozhatunk, néha 2—3 mm.-es nagy tömőket is felhasználunk e célra. Kondenzáció közben, természetesen higanyt az amalgamhoz nem szabad adni. Ha egy darabka nagyon száraz (erősen kinyomtuk), az előző darabból kinyomott higany egy cseppjével összedörzsölhetjük, hogy képlékennyé tegyük. A masszát ujjaink között dörzsölve, plasztikussá tesszük és így visszük a kavitásba. Tömörítés közben leghelyesebb, ha a kavitás közepétől kiindulva a tömőanyagot az oldalfalak felé nyomjuk. A tömő végét köralakban mozgatjuk, mind nagyobb és nagyobb körívet leírva és ezzel a mozgással a tömőanyagot az oldalfalakhoz préselve, a fölös higanyt a felületre tereljük és ott a később behelyezett száraz darabokkal felszívatjuk, végül pedig a kavitás széleiről egyszerűen letöröljük. II. osztályú kavitásban, ha a tömés approximalis részét az occlusalis lépcső magasságáig felépítettük, igen képlékeny amalgamdarabkát helyezünk a pulpalis falra és nagyobb tömővel (1.5—2 mm. átmérőjű) a kavitásban szétnyomjuk. Ezután száraz darabokat helyezünk a kavitásba és az előbbi darabbal erőteljes mozdulatokkal összekeverjük, a kavitás oldalfalain pedig kis, 1 mm. átmérőjű tömővel haladunk végig, a fölös higanyt kifelé hajtjuk. Mindig nagyobb és nagyobb nyomással tömörítünk, a kezdeti 14—% kg.-tól kiindulva a nyomást 3—4 kg.-ig emeljük. Az utolsó száraz darabbal a kavitás széleit túlépítjük (oeclusalisan) és nagy, 2.5—3 mm. átmérőjű fogazott tömlővel kondenzálunk, ezzel kiszorítva a fölös higanyt, amit a felületen keményre sodort alkoholos vagy vizes vattadarabkával a tömés széle felé haladva letörölünk. Amikor látszólag már minden higanyt kiszorítottunk a tömésből, még mindig lehet benne egy kevés szabad higany. Ennek a kinyomására szolgál a Harper (Chicago) - féle mercury expressor, higanykinyomó. Hosszúnyelű műszer ez,
