Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-06-01 / 6. szám
258 szakmák lassanként visszatérnek és újra közös úton haladnak. Akkor történik ez meg egy-egy szakmánál, amikor művelői felismerik, hogy a sikeres működés eléréséhez nem elegendő egy-egy szűk területnek az ismerete, mert a test egységes egésznek tekintendő és minden elváltozás — bármily kis területen mutatkozik is — az egész szervezet általános zavarának, helytelen működésének, betegségének részjelensége. A fogászat csak az utolsó félszázadban jutott el olyan fokra, hogy orvosi szaknak tekinthetjük. Ez a felismerés azonban még ma sem vált általánossá, hiszen a legtöbb kultúrállamban a fogászat művelője alacsonyabb kiképzésben részesül, mint az általános orvos. De a tankönyvek és a folyóiratok cikkeinek legnagyobb része, habár nem tudatosan, de mégis állandóoan az orvosi irány felé halad. Az utóbbi évtizedek fogászati irodalmában mindig gyakrabban és gyakrabban tűnik fel ez a szó: „biológia“. „Biológiás kórismével“, „biológiás gyökérkezeléssel“, „biológiás protézissel“ találkozunk lépten-nyomon. Tulajdonképpen a szerzők nem is azt akarják ezzel a szóval kifejezni, amit voltaképpen jelent. Biológia a szó orvosi értelmében annyit tesz, hogy élő szervezettel foglalkozó tudomány. Két részre oszlik: az anatómiára és fiziológiára. Az anatómia az alaki tulajdonságok leírása, a fiziológia pedig az élő anyag működésével foglalkozik. A két rész egymás nélkül értéktelen, de a kettő egymást a „biológia“ nagyszerű tudományává egészíti ki. Például a csont alaki tulajdonságait bármilyen pontosan írjuk is le, ezzel az élő szervezetben lévő csontot, mint annak alkotó részét nem ismertettük meg kellőképpen. Bármennyire részletezzük is, hogy a csont kemény, szilárd, nem hajlítható, hogy barázdák, árkok vonulnak rajta végig, hogy dúdorok vannak a felszínén, hogy nagy az ellenállóképessége nyomással, ütéssel szemben, stb., ezzel csak a szervezetből kivett csontot jellemeztük. A halott csont ilyen, de nem az élő. Az élő csont is kemény és ellenálló az érintésre, mégis legváltoztathatóbb szövete (plastic tissue, Johnson) az egész szervezetnek. Kívülről ható nyomások, a rajta tapadó izmok húzása, vagy egyéb erők alakját lassanként nagy mértékben meg tudják változtatni és ezen erőkhöz való alkalmazkodása után létrejött állapotát végleg meg is tartja, egyéb károsodás elszenvedése nélkül. Az izomszövet tapintásra ugyan sókkal puhább, mégis alakját külső behatásra csak nagynehezen változtatja meg. Ha mégis kénytelen az erő nagysága és huzamos hatása alatt tartós alakváltozást elszenvedni, ez csak szövetének károsodásával történhetik.
