Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-06-01 / 6. szám
257 következményesen új eszközöket is vezetett be tudományunkba. Ez volt tulajdonképpen megindítója annak a szellemi áramlatnak, mely „biológiás fogszabályozás“ néven ma is uralkodó eszméje szükebb szakmánknak: a fogszabályozásnak. Hogy a jelszó mennyi valóságos tartalmat rejt magában, hogy igazi tények húzódnak-e meg mögötte, azt a II. részben e „jelszavak“ értelmének tárgyalásánál bőven ki fogom fejteni. Most csak annyit állapítok meg, hogy amint a régi, zűrzavaros és csak empirikus gyakorlatból Angle szelleme rendszeres tudományágat tudott kihasítani, úgy tanának fejlődése közben megint ő volt az, ki a hibákat éles szemmel felismerte. Saját életművét megtagadva szabott új irányt a fogszabályozás tudományos törekvéseinek. Főleg a balsikerek vezették az új útra, melyek éles szemét nem kerülhették el és ezeket — szinte egyedülállóan tárgyilagos önbírálatának a hatása alatt — nem átallotta nyilvánosságra is hozni. Angle ezen bátor állásfoglalása fordulópontot jelent az orthodontia történetében, mert tulajdonképpen ezzel kezdődik a biológiás fogszabályozás. 1908 novemberében az Awgde-iskola Alumni-társaságának (The Alumni Society of the Angle Shool) IY. évi gyűlésén mondotta el megfigyeléseit és összegezte azok eredményét, melynek végkonkluziója az, hogy az orthodontista nemcsak a fogakat mozgatja, tologatja helyre és ezáltal nemcsak a fogkoronák jutnak el a szabálytalan helyzetből a szabályosba, hanem ugyanezen idő alatt a gyökér is más helyzetbe jut. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a fogszabályozás következtében nő az állcsont. b) A „biológiás” jelző értelmezése. A fenti körülménynek a felismerése igen nagy jelentőségű az orthodontiában alkalmazott gyógyítótevékenység kivitelének módozataira is, de — úgy gondoljuk —, hogy sokkal lényegesebb az a szempont, hogy ez a megállapítás és a belőle levont következtetések bevezetése az orthodontiába emelte a fogszabályozást igazán orvosi tudománnyá. Salamon a fogorvoslás történetéről tartott előadásaiban meg szokta állapítani, hogy a fogászat az őskorban együtt haladt az anyatudománnyal, az általános orvoslástannal, de későbben néhány más szakmával együtt — mint a sebészet, szemészet, szülészet, stb. — elszakadt tőle. Mesteremberek kezébe került a fogászat, a kovácsokhoz, borbélyokhoz; a sebészet sebészmesterek, a szülészet szülészmesterek működési területe lett. De utóbb az anyatudománytól elszakadt
