Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1936-06-01 / 6. szám

256

tekintették a fogak ide-oda tolását, egyesek öntudatlanul is biológiás értelemben gondolkodtak. Megérezték, hogy itt mélyebbre ható ok szerepel, melynek megnyilvánulását a fogak egyszerű helyretolásával nem is lehet javítani. Így Kingsley (1880) könyvében azt írja, hogy öröklött esetben bármennyi ideig is tartjuk a fogsoron a rögzítő készüléket, el lehetünk készülve a régi állapot visszatérésére. („In hereditary cases of extensive character... we can never feel certain but that the original tendency to malposition, so long unbroken will reassert itself at any time that we abandon retaining fixtures.“)

A nagy praktikus tapasztalata szűrte le ezt az igazságot, de csak az ösztönös gondolkodónak lehetett meg a merészsége, ki is mondani, sőt leírni.

A modern orthodontiai müvek szerint régebben csak fizikai problémának tekintették a fogszabályozást. Ez nagyjában és egészében így is van, de azért már a régebbi szerzők is -— habár inkább csak elméletileg — számot vetettek azzal, hogy élő anyagon dolgoznak. Angle könyvében a fogelmozdulások gyorsaságának határául azt a fokot tekinti, ami a fogelmozdítás fiziológiájával összeegyeztethető. (Mit der Physiologie der Zahnbewegung vereinbar ist.) Ugyancsak ő mondja (613. oldal), hogy „jó eredményt csupán akkor várhatunk, ha csak akkora erőt alkalmazunk, mely a szövetek fiziológiás megváltoztatásához szükséges ... Túl nagy erő már nem fiziológiás, hanem patológiás elváltozást okoz. Case szerint (1892): amint az alkalmazott erő túllépi a természetes lehetőségeket (mondhatnánk úgy is, hogy fiziológiás) — a többlet nem kívánatos és előre nem látott állapotokat teremthet. (As the applied force overreaches the possibities of natural [and I, may say physiologic] change the surplus is liable to spend itself in producing some indesired and unlooked for condition.

Állításom bizonyítására az idézeteket folytathatnám, de azt hiszem fölösleges.

2. Az új irány tudatos keresése. a) Angle új jelszavai.

Az elért gyógyeredmények nem voltak kielégítők, még az annak idején hozsannával fogadott, Atigde-rendszerű kezelések után sem. Maga Angle is érezte ezt s mikor látta, hogy a régi tan javításra szóiul, „bírt azzal a fizikai és lelki energiával, hogy bátran rálépett az új ösvényre“ (Salamon) s két új jelszóval termékenyítette meg az orthodontia eszmekörét. (1910.)

„Bone growing“ — csontfejlesztés — „Bodily movement“ — testes elmozdulás — volt a két jelszó. Ezzel új célokat tűzött ki és