Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-03-01 / 3. szám
120 nál különösen akkor, amikor érzéstelenítésben dolgozva, a fájdalomérzés útmutatása hiányzik, vagy a szuvas dentin maradéktalan eltávolítása által oly mély rétegbe jutunk, amelyben a fogbél megnyitása elkerülhetetlen. Ezeken kívül a fogbél károsodását létrehozhatják egyes tömőanyagok is. Ezen károsító hatás létrejöhet a tömőanyag ártalmas tulajdonságai miatt kémiai úton (silicátok), vagy pedig bizonyos tömőanyagok által közvetített fokozott fizikális ártalmak miatt (amalgám: jó hővezető). A mélyre terjedő fogszú ellátásánál tehát kétféle módon okozhatunk kárt. Azáltal, hogy mivel a kavitást karieszmentessé kell tennünk, vagy művileg megnyitjuk a pulpát, vagy ha ezt sikerült elkerülnünk, olyan pulpaközelségbe jutunk, melynél a tömőanyagok okozta veszélyek foroghatnak fenn. A gyakorlatban már régóta védjük a fogbelet a tömőanyagok közvetítette károsodások ellen. Mai előadásom célja, hogy kidomborítsam azokat a lényegbeli különbségeket, amelyek a különböző eddigi pulpavédelmi eljárások és a Schröder-féle tiranai-kezelés között vannak és rámutassak azokra az előnyökre, amelyek ezen utóbbi eljárás javára mutatkoznak. A legelső lényegbeli különbség az, hogy míg az eddigi eljárásoknál a fogszú maradéktalan eltávolítása conditio sine qua non volt, a tiránálos impregnálás sikeresen csak szuvas dentinben vihető keresztül. Ezáltal ez utóbbi eljárással sikeres lesz a pulpavédelem mindazon esetekben, amikor a káriesz eltávolításakor egyébként művileg megnyílna a fogbél. De lényegesen kedvezőbb lesz a helyzet azon esetekben is, amikor a káriesz eltávolítása által a pulpát fedő dentinréteg annyira elvékonyodik, hogy a fentemlített kémiai vagy fizikális ingerek okozta károsodást ez a vékony dentinréteg nem képes meggátolni. A táránál alkalmazása által egy impregnált, most már lényegesen vastagabb réteg választja el a pulpát a külvilágtól, illetőleg ennek a tömések által fokozott mértékben közvetített ingereitől. A pulpát érő bántalom, a pulpa secundaer megbetegedése tehát a minimumra csökken. A pulpavédelem, azaz izolálás azelőtt úgy történt, hogy az ép dentin és a tömés közé olyan anyagot helyeztünk, amely a várható kémiai, illetőleg fizikális inger okozta károsodást meg tudta gátolni. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ezen anyagok, mint izolátorok a a célnak megfeleltek, alkalmazásuk legtöbbször más szempontból volt kifogásolható. Sorravéve ezen anyagokat:
