Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-03-01 / 3. szám
113 Közlemény a Gróf Apponyi Albert-Poliklinika (igazgató: Lobmayer Géza dr., egyet, m.-tan.) fogászati osztályáról (főorvos: Simon Béla dr., egyet. ni.-tan.). Kenőcsök a gingivitisek terápiájában.* Irta: Kőszeg Ferenc dr. A íoghúson a legkülönbözőbb ártalmak gyulladás alakjában jelentkeznek. A gyulladás komplex folyamat, a szervezet védekező mechanizmusa, különösen a mozgósított kötőszövet hozza létre azokat az elváltozásokat, amelyek szabad szemmel és mikroszkóp alatt, mint a gyulladás tünetei ismeretesek. A normális foghús jellemzésében még nem egyeztek meg a szövettan kutatói. Az egyik oldalon az általános pathologián nevelkedett kutatók állanak. Ezek mint Siegmund-Weber, Häupel, Lang, a normális foghúst a következőképpen jellemzik: a hámréteg többrétegű laphám, a hám alaprétege szögletes sejtekből áll, a fedőréteg lapos. Elszarusodott lapos sejtek alkotják a hám legfelső rétegét, melyeknek sejtmagra mikroszkóp alatt még felismerhető. Külső bőrrel szemben az a legszembetűnőbb különbség, hogy a keretohyalin réteg hiányzik és hiányzik normális esetekben a legfelső többrétegű szaruréteg is. A szorosan vett foghúsnak nincsen laza submukozája, hanem közvetlenül megy át a csontot borító rostos kötőszövetbe. A hám alatti kötőszövetben a fent említett szerzők szerint már normális körülmények között is mozgó kötőszöveti sejtek láthatók. Ha ezek a hámrétegen keresztül vándorolnak, a nyálba kerülnek és az úgynevezett nyáltestek lesznek belőlük. Ha a hámréteg áteresztőképessége valamilyen okból fokozott, a nyáltestek száma megnő. Siegmund-Weber szerint ilyen képeket felnőttek foghúsán rendesen találhatunk; a kissé fellazult hámréteg alatt tüszőszerű, nagyrészt lymphocytákból és plasmasejtekből álló, esetleg leukocytákat is tartalmazó beszűrődések vannak. Ezek a beszürődések a behatoló és még további bontásra képes fehérjetestek ellen irányulnak és kórosnak nem mondhatók. Természetesen kóros folyamattá fokozódik a beszűrődés, ha a foghústasakokban bomló anyag erősebb hámsérüléseket okoz, melynek következtében egy marginális gingivitis fejlődik ki. Ezzel a felfogással szemben áll a bécsi iskola nézete. Gottlieb és iskolája alkották a foghússzél, a foghústasak és a hámtapadás fogalmát, nézetük szerint ideális esetben a tasak mélysége nulla, a hámborítás a tasak alapjáig zárt és tökéletesen elszarusodott legyen. A hám alatti kötőszövet normális esetben nem tartalmaz Előadás a M. F. 0. E. 1936. január 16-án tartott tudományos ülésén.
