Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-03-01 / 3. szám
114 mozgó sejteket. Valószínű, hogy ez a felfogásbeli különbség a két iskola vizsgálati anyagának különbségében leli magyarázatát. Míg a kórboncolók hullaanyaga bizonyára a kórházak beteganyagából került ki és azokat nem fogorvosi szempontok szerint válogatták, addig a bécsiek minden valószínűség szerint éppen olyan eseteket választottak, amelyekben a fentemlített ideális körülményeket látták fennforogni. Ezt igazolja Siegmund-Weber azon megjegyzése, hogy az infiltratio felnőttek foghúsára vonatkozik, holott tudjuk, hogy a lymphocyta és leukocyta tüszőképződés inkább a gyermekkor sajátsága. Csatlakozunk tehát Gottlieb nézetéhez és azt az ideális állapotot akarjuk elérni, mikor a foghús szabad szemmel nézve halovány rózsaszín, tapintata kemény, nem érzékeny és egyszerű érintésre, vagy dörzsölésre nem vérzik. Ez az állapot csak úgy érhető el, ha a tasakokat lehetőleg kiküszöböljük. Sajnos, azt kell látnunk, hogy ez az ideális állapot igen ritka. Exogen és endogen okok miatt gyakran látjuk a foghús gyulladásos állapotát és a tasaikok mélyülését. Ennek az állapotnak közismert következményeivel. Köztudomású, hogy a legkülönbözőbb fertőző megbetegedések, a vérképzés zavarai (leukaemia, stb.) Avitaminosisok, belsősecretiós zavarok, mérgezések foghúsbántalom képében jelentkezhetnek. Ezekkel e helyen nem óhajtunk foglalkozni, hanem kizárólag a sui generis foghúsmegbetegedésebkel és azok közül is kettővel, és pedig az akut és chronikus gingivitis, illetőleg stomatitis ulcerosával és a marginális chronikus gingivitissel. Bár szorosan nem tartozik a tárgyhoz, meg fogom említeni a stomatitis aphthosát és a pericoronaritist is, mert a később említendő kenőcsök ennél a megbetegedésnél is alkalmazhatók. Az íny fekélyes gyulladása rendszerint a foghúspapillák hyperaemiájával kezdődik, a papillák csúcsán csakhamar fibrin lepedék mutatkozik és a papilla hámja elhal. A megbetegedés a foghús papillák közötti részére is ráterjedhet, többékevésbbé kiterjedt elhalást okoz, mely alatt a vérző kötőszövet látható. Csontnekrozist igen ritkán látunk, annál gyakoribb a foghús megrövidülése és a fogak látszólagos megnyúlása, ami kétségtelenül mutatja az alveolusszél resorptióját. Mivel a papillák pusztulása következtében a fogak közötti tér védtelenné válik, ott ételmaradékok rakódnak le és a folyamat gyakran kiújul, vagy chronikussá válik. Megkell jegyezni, hogy ez a megbetegedés hazánkban nem mondható rit nak, de nem súlyos, míg az amerikai szaklapok újra és újra fog .lkoznak járványszerűen fellépő súlyos ulcerosa esetekkel, amit ők Vin.vmt-megbetegedésnek neveznek. Szerintük néha haematogen komplikációk, gangraenás tüdőgyulladások lépnek fel e betegség folyamán, ezek minálunk, úgy látszik, nem fordulnak elő.
