Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 1935, FEBRUÁR 2. SZÁM Eredeti közlemények. Az oralis sepsis gégészeti megvilágításban.* Irta: Campián Aladár dr., egyetemi magántanár. Amióta a sepsis fogalmának Schottmütter szerint való meghatározása általánossá vált, a gócfertőzés jelentősége mindinkább tért hódított a különböző septikus megbetegedésekkel kapcsolatban. Különösen az úgynevezett oralis sepsis áll az érdeklődés homlokterében, amely gyűjtőfogalom azon gócfertőzésre visszavezethető betegségeket foglalja magában, ahol a betegségi góc a fogakban, illetőleg a mandulákban van. A mandulák anatómiai szerkezetüknél fogva igen alkalmasak a kórokozó csírok befogadására és megtelepedésére, ahonnan a vér és nyirökáram útján a baktériumok, vagy ezek termékei a szervezetbe jutva, részint általános septikus tüneteket, részint a manduláktól távoleső szervekben különböző betegségeket okoznak. Eltekintve a foudroyans lefolyású sepsis-esetektől és az anginához társuló pyaemiának azon alakjától, amelyeknél a fertőzés a tonsillakörüli vénák thrombophlebitise révén jön létre, a septikus betegségek egész sorát ismerjük, amelyek Schottmütter értelmezése szerint focalis infectióra, nevezetesen tonsillaris eredetre vezethetők vissza. Ilyen szempontból a mandulák idült gyulladásának van elsősorban jelentősége. Hogy a chronikus tonsillitis igen sok esetben szerepel mint kórokozó góc, azt többek között a belső megbetegedések miatt végzett tonsillectomiák kapcsán tett kedvező eredmények igazolják és Pessler szerint az oki összefüggésre az a legjobb bizonyíték, hogy egyrészt a minden kezeléssel dacoló izületi, szív-, vesebajok tonsillectomiára nagyon sokszor meggyógyulnak, másrészt igen gyakran az is elő* Előadás a M. F. O. E. 1934. évi nagygyűlésén.
