Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
651 4. részben alátámasztott, rugósán alátámasztott pótlás; 5. nyálkahártyára támaszkodó, vagy alá nem támasztott pótlás. Ugyanilyen sorrendben emelkedik e fogpótlásféleségek károsító hatása a maradékfogazatra. A protézis a következő helyzetváltozásokat szenvedhet: süllyed átmenetileg a terhelés alatt, részben a nyálkahártya összenyomása, részben a fogak mozgékonysága miatt, továbbá a támasztórészek hajlása miatt. Állandóan sülvlyed a maradékfogazattal szemben, ha részben, vagy egészen a nyálkahártyára támaszkodik. Billen a húzóerők hatására (saját súly, tapadó ételek). Eltolódik az alapon a ferde okklusiós felületekre ható rágónyomás miatt, miáltal horizontális megterhelés következik be a maradékfogazatra és a fogmedernyúlványra. Az egymással összekötött támasztékok együtt képezik a kapocsvázat. A merevítés alatt az egyes fogak mozgási lehetőségének csökkentését érti, más fogakkal való összeköttetés által. Alátámasztott és alá nem támasztott pótlások viszonya. Az alátámasztott protézis az alá nem támasztottal szemben a következő tulajdonságokkal bír: elosztja a súlyt a maradékfogazat és a fogmedemyúlvány között, rúgós nyelek beiktatása által védi a horizontális megterheléstől a maradékfogazatot, merevíti a maradékfogazatot, a fognyakat szabadon hagyja, csökkenti a protézisszél és kapcsok által okozott dörzsölő károsodásokat, a kapocs fekvését a fogon állandóan megtartja, akadályozza a süllyedést és ennek következményeként a maradékfogazat túlságos megterhelését az ellenfogsor által. Akadályozza a gingavaszél ingerlését a protézis süllyédése, illetve a protézis alkotó részeinek benyomódása révén. Az alátámasztott pótlás jelentősége inkább a maradékfogazat kímélésében, mint a protézis rágóképességének emelkedésében áll. A lemez vázszerű kiképzése. (Skeletálás.) A skeletálás mértéke függ az alátámasztási lehetőségektől. Minél nagyobb az alátámasztási lehetőség, annál inkább skeletálliató az alaplemez. A fognyak minden esetben szabadon hagyandó. A protézistest maradókfogazat felé fordított felszínei domborúak legyenek, a könnyű tisztíthatóság miatt. A szájpadkengyel a kemény és lágy szájpad határára helyezendő. Billenésgátló mindig alkalmazandó, ha a protézisrészek a lebillenéssel fenyegetnek. Tovafutó kapocs, vagy tovavezetett ütköző szerepelhetnek billenésgátlóként. A billenésgátló ferde fogra való alkalmazásánál ügyelni kell a fog befoglalására. A szájpadi és nyelv alatti kengyel, ha kellő hosszúak, mint nem merev összeköttetés tekintendők. Nyergek. A felső állcsonton a kimondott végnyergek, vagy ívalakú közötti nyergek nyugalmi helyzetben ádhézió vagy légnyomás által tartatnak a nyálkahártyán. A nyeregrészek súlya ne terhelje meg a támfogakat. A végnyereg lehető nagy, a rágófelszin ezzel szemben lehető kicsiny és keskeny legyen. A statikai egyensúly miatt a művi rágófelszinek ne legyenek szélesebbek, mint az őket hordozó fogmedergerine, tehát keskenyebbek, mint a természetes fogak. Az alátámasztás módja nemcsak az egyes állcsont viszonyaitól függ, hanem az ellenharapástól is. A protézis alátámasztása. a) Általában. Az alátámasztásnak lehetőleg a fogíven perifériásán kell feküdnie. Az itt esetleg fellépő csekély excentrikus terhelés nem oly hátrányos, mint a pro
