Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-10-01 / 10. szám

Könyvismertetés és lapszemle.

Rovatvezető: Landgraf Ervin dr.

Les drs Bercher, Fargin-Fayolle, Fleury et Lacaisse: Pathologie Dentaire. A la Pratique Stomatologique Il-ik kötete. Kiadó: Masson & Cie. Paris. 1935.

Chompret dr. szerkesztésében 9 kötetre van tervezve a stomatologia egész területét felölelő nagy gyűjtőmunka és ebből ez az ötödik megjelent kötet, amely a fogazat kórtanát tárgyalja. Az 562 oldalra terjedő, 289 ábrával ellátott munka könnyen áttekinthető, természetesen tagozódó 12 fejezetben úja le a fogfejlődés, a betegvizsgálat menetét, a fog egyes szöveteinek és a fogkörüli szöveteknek normalis szerkezetét és kóros elváltozásait, a fogszú lényegét és okait, a fog erőmüvi sérüléseit, fejlődésszöveti rendellenességeit a fogszútól eltekintve, a fejlődési anomáliákat, a dystrophia és dysplasia lényegét és okait, a fogzás kortanát, a paradentitist, a fogazattal összefüggő daganatokat, végül az állcsontöböl fogeredésü megbetegedéseit. Minden egyes rész külön-külön tárgyalja klinikai tüneteit, kóroktanát és gyógytanát az illető elváltozásnak, de míg a két első feladatot kimerítően végzi, addig a gyógykezelés csak rövid utalás a követendő elvekre, mert feltételezi, hogy ezzel az olvasó már tisztában van, illetve, hogy erre nézve a megfelelő kötetben keresi meg a választ. Jellemző, hogy az egész könyvben csakis a már teljesen leszűrt igazságok vannak felvéve, leginkább a francia tudományos eredmények alapján és éppen ezért helyenként nélkülözzük más nagy nemzetek tudományos munkájának gyümölcseit. A könnyen érthető szöveg és a francia irodalmat minden téren átható könnyedség, élvezetessé teszik a könyvet és talán ebből ered az az egység is, amely a részletek sokfélesége ellenére is, a mü elolvasása nyomán lelkűnkben kialakul. A négy kiváló szerző munkájának e bámulatos egybehangolása kétségkívül a főszerkesztő, Chompret dr. érdeme. Mindezek alapján a könyv szakirodalmunk nyeresége és a francia tudományos könyvtár dísze, amelyet minden kutatónak melegen ajánlhatok. Morelli.

K. Thielemann: Alapvető szabályok az alátámasztott protézisnél. (Grund- und Leitsätze für die abgestützte Prothese.) Dtsch. Zahn-Mund-Kieferhlk. 1935. H. 10.

Ezen alapvető szabályok olyan protézisekre vonatkoznak, melyek tartó- és támasztóvázukkal a rágónyomást többé-kevésbbé tökéletesen a mara'dékfogazatra viszik át.

Fogalommagyarázat.

Hyeregformák szerint megkülönböztet közötti nyergü (lehet egyenes és ívalakú), végnyergü és vegyesnyergű prothesist. Az alátámasztás foka szerint különbséget kell tenni a teljesen, részlegesen, vagy alá nem támasztott protézis között. A nyereg alátámasztása szerint megkülönböztet:

a) merev alátámasztást mindkét végén, vagy egy végén;

b) rúgós alátámasztást mindkét végén, vagy egy végén.

A működési érték a következő sorrendben csökken:

1. természetes fogazat;

2. fix pótlás;

3. minden oldalról mereven alátámasztott pótlás;

650