Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-10-01 / 10. szám

620

juk, ilyenkor legtöbbször éles határral különödik el egymástól a szájpadvitorla (velum palatinale), mozgó és mozdulatlan részlete. A másik meghatározási mód a következő: a paciens orrát befogva, felszólítjuk, hogy tegyen úgy, mintha az orrán akarná a levegőt kifújni. Ezáltal a felső garatüregben meggyűlő és nagyobb nyomás alatt álló levegő a szájpadvitorlát lefelé szorítja. Ezzel az eljárással pontosabban lehet az „á“ vonalat meghatározni (Precht).

g) Érzékeny és ezért egyesek szerint tehermentesítendőnek tartott helyek a szájpadláson az idegkilépési helyek. Ezek közül az egyik csoport a foramina incisiva, a másik a foramina palatina maiora, amely utóbbi terület a tuber maxillae előtt fekszik. Sokak szerint

Kötőszövetes zóna.

Középvarrat. Mirigyes zóna.

Zsírszövetes zóna.

2. ábra. A nyálkahártya alatti szövetviszonyok vázlata a felső állcsonton.

(Lund után.)

külön tehermentesítésről csak akkor kell gondoskodnunk, ha az idegkilépési helyek nyomásra érzékenyek.

h) Az alsó állcsont (állkapocs) fogmedernyúlványát borító nyálkahártya, a nyelvi oldal felé a nyelv alatti tájék igen laza kötőszövettel alábélelt nyálkahártyában folytatódik. Ez az egész terület annyira laza, érzékeny és elmozdítható, hogy alaplemez viselésére egyáltalán nem alkalmas. Ezért az alsó lemezes fogmü nyelvoldali határát nagy figyelemmel kell megállapítanunk úgy, hogy az alaplemez alá a nyelvalatti nyálkahártyának kis részlete se jusson.

* # *

A nyálkahártya szabad szemmel is látható, bonetani tulajdonságain kívül figyelembe kell vennünk, hogy a nyálkahártya alatti szövetek milyensége is befolyásolja a teherbíróképességet. Az egész szájat beborító nyálkahártya tulajdonképpen mindenütt egyforma, csak az alatta lévő szövetféleség, illetve ezen szövetek összefüggése