Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
621 a csonthártyával, ad más-más jelleget a nyálkahártyának és teszi különböző mértékben teherbíróvá. Lund szerint a száj nyálkahártyáján a következő „zónákat-1 lehet megkülönböztetni, az alatta lévő szövetek szerint (2. ábra) : a gingiva propria területén a nyálkahártya alatt kemény, rostos kötőszövet van, melyet egész terjedelmében tunica fibrosa-пак nevezünk. A tunica fibrosa egyrészt a nyálkahártyával, másrészt az alatta lévő csonthártyával szorosan összefügg. Ez a körülmény teszi a gingiva propria területén a nyálkahártyát nagymértékben teherbíróvá, kevéssé összenyomhatóvá és el nem mozdíthatóvá. Ez a kötöszövetes zóna. A szájpad mellső részén, körülbelül a szájrózsák területének megfelelően a nyálkahártya alatt erősen felszaporodott zsírszövetet találunk: „zsírszövetes zóna“, amelynek összenyomhatósága nagyobb, teherbírása pedig kisebb, mint a gingiva propria nyálkahártyájáé. Hátrább a szájpadláson nyálmirigyekben dús, úgynevezett „mirigyes zóna“ következik, amely éppen azért szintén nem teherbíró, lágy, vastag, nagymértékben összenyomható. A zsírszövetes és mirigyes zónán keresztül húzódik a középvonalban a „median zóna“, melynek nyálkahártyája alatt csak vékony, feszes kötőszövet van, ami ezen területet élesen elhatárolhatóvá teszi a körülötte lévő lágy, vastag, jól összenyomható zsírszövetes és mirigyes zóna nyálkahártyájától. Többször említettem a fentiekben, hogy a nyálkahártya különböző mértékben összenyomható. Az összenyomhatóság fogalmát Suplee amerkai fogorvos vezette be az irodalomba és resilientiának nevezte. A különböző vastagságú nyálkahártyán különböző mértékű lehet a resilientia. Ha a nyálkahártya vastag és laza szövetekkel alábélelt, a resilientia értéke nagy. Nagy összenyomhatóság mellett a nyálkahártyára ható erő a csontokra csak kisebb mértékben tevődik át, amit úgy is mondhatunk, hogy nagy a pufferkatás. Vastag és laza nyálkahártya mellett a csontos alapra kisebb nyomóerő jut ugyan, de maga a lágy nyálkahártya a kemény, csontos alap és a szintén kemény alaplemez közé kerülve, nagy nyomást nem bír ki. Hamarosan felfekvéses sérülések (decubitusok) keletkeznek rajta. A vastag, rostos kötőszövettel alábélelt nyálkahártya összenyomhatósága ugyan valamivel kisebb pufferhatású, vagyis az alatta lévő csontnak mentesítése a nyomás alól csekélyebb, mégis saját rugalmasságánál, keménységénél fogva, két kemény felület közé kerülve is, aránylag a legnagyobb terhet tudja elviselni. A vékony kötőszövettel — akár feszes, akár laza is legyen az — alábélelt nyálkahártya összenyomhatósága' kiesi, csekély a pufferha-
