Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
38 pólyát mindig cserélhet rajta, szarvasbőr vagy erős posztódarabbal is helyettesítheti (a pólyát), melynek végeire vékony szalagot varrhat, melyet szorosan meg lehet csomózni a gumigyűrű alatt, de egy réteg fekete selyemmel is bevonható a pólya, hogy ne piszkolódjék olyan gyorsan. Ennek az extraoralis kötésnek főelőnye az, hogy a pólya lehetővé teszi a bőr jó szellőzését, viselete pedig könnyű és kellemes. A külső kötést azonban több munkakörben • nem viselheti a beteg, mert kozmetikai szempontból sem kielégítő a rögzítésnek ez a fajtája (pincér, szobaleány stb.). Ezért, ha csak egy mód van rá, mindig intraoralis síneket alkalmazzunk. Az állcsonttöröttek szájápolására a lehető legnagyobb gond fordítandó. A beteg száját az egyes kezelések előtt ki szoktam fecskendezni 3%-os H202-oldattal, különösen ügyelve az intradentalis résekben pangó ételrészek eltávolítására. Otthon félóránként öblögettetek H202-oldattal a beteggel (3%-os H202-oldatból egy kávéskanál fél pohár vízre): utasítva, hogy a harmadik-negyedik öblítésnél olyan sokáig tartsa szájában az oldatot, ameddig bírja. Sequestereket nem szoktam erőszakkal eltávolítani, hanem csak akkor, ha azok már könnyű szerrel, nagyobb seb és vérzés előidézése nélkül emelhetők ki. Fogatlan szájú állcsonttöröttek kezelése általában annál nehezebb, minél kevesebb foguk van a sérülteknek. Nagy mértékben megkönnyíti ilyen esetben az orvos munkáját, ha a betegnek régebbi jó fogsora van, mert a reponált törvégekre felhelyezett, külső kötéssel rögzített lemezek kitűnően összetartják a fracturált állcsontokat. Ilyen kautschuklemezek azonban utólag is elkészíthetők, ha a beteg előzetesen nem hordott fogsort. Gyakran előfordul, hogy a fractura gyógyításával egyidejűleg a törés előtt fennálló harapási anomáliát is akarjuk korrigálni. Például, ha a baleset előtt nem volt occlusióban valamelyik fogsorrész, akkor azt az adott helyzetnek megfelelően mozdíthatjuk buccalis vagy lingualis irányba a repositiónál. Ilyenkor természetesen hosszadalmasabb a kezelés és biztosított betegeknél felmerül az a kérdés is, hogy az intézet érdeke szempontjából mi kívánatosabb? A régi helyzet rekonstruálása rövidebb kezelési idő mellett, vagy tökéletes occlusio teremtése, a betegnek hosszabb időn át történő betegállományban tartásával. Szerintem az utóbbi a fontos, legalább is olyankor, amikor a rágófogak tökéletes functiójának helyreállításáról van szó.
