Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
39 Ha például prognathia vagy progenia esetében lereped a felső vagy alsó processus alveolaris (haránt repedés), akkor minden különösebb nehézség nélkül occlusióba állíthatjuk a letört részt azáltal, hogy a kívánt helyzetben kötjük ki az egyes fogakat az ívhez. A regulatiós prothetika segítségével meglepő eredmények érhetők el az állcsonttörötteknél. Megfigyeléseim szerint az állkapoestest törései átlag 4—5 hét, a processus alveolaris törései pedig 6—7 hét alatt szoktak gyógyulni. Az a körülmény, hogy jóllehet nagyon jól rögzíthetők a processus alveolairis-törések, mert az egyes fogak pontosan köthetők ki az ívhez és ennek ellenére mégis hosszabb ideig tart a consolidatio, azzal magyarázható, hogy a corpus mandibulae harántirányú törésénél a kedvezőbb vérellátás és circulatiós viszonyok mozdítják elő a callusképződést. Hozzájárul ehhez még az is, hogy a processus alveolaris harántirányú törésénél a rágás igen fájdalmas és ezért a rágónyomás hiánya, ami a szövetek regeneratiójára jótékony ingerként hat, ebben az esetben csaknem teljesen hiányzik. Gyakran láttam ilyenkor pulpaelhalást is, sőt az egész résznek az alveolussal együtt történő kilökődését. Voltak azonban olyan eseteim, melyeknél a trauma következtében elhalt pulpa eltávolítása után sem a megmaradt fog, sem a lerepedt alveolusrész nem sequestrálódott. Ha a kitört és rendszerint lingualis irányba tolódott alveolusrész fogait egyenként kötözzük az ívhez a drótligatura megszorítása által, annak egyenletes húzásával 1—2 nap alatt az eredeti helyzetbe hozhatjuk a fogakkal együtt kitört alveolusrészt. Ha ilymódon sikerül a kitört állcsontrészletet életben tartani, akkor ezáltal megkíméljük a beteget az alveolushiány következtében létrejövő, az arc összhangjára káros hatású defectustól. Mert ha az ilyen defectusokat korrigáljuk is prothesissel, a fokozott zsugorodás és a prothesis által gyakorolt állandó nyomás alatt álló részek fokozatos süllyedése idővel mindinkább deformálja az arcot, ami különösen nőknél igen hátrányos. A baleset után igyekezzünk minél előbb reponálni és rögzíteni az állcsont törvégeit. A gumival vagy rugalmas ívvel történő lassú, fokozatos húzást legfeljebb csak olyanoknál szabad alkalmazni, akiknél az azonnali repositio nem lehetséges, vagy ahol a már hibásan rögzített törést akarjuk korrigálni, vagy ha valamilyen oknál fogva contraindikált az injiciálás vagy bódítás. A rágófelületeket öntött síneknél is szabadon kell hagyni, mert csak így tudjuk ellenőrizni az occlusio helyességét. A sequesterek eltávolítása lehetőleg mindig a szájon át történjék, mert az arcsebek elrútító hegeket hagynak hátra.
