Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
37 puha, de emellett mégis rugalmas és kisfokú szájnyitást engedélyez. Ezen a ligaturán nincs csomózás, mert úgy csavarható a fej köré, mint a pólyakötés, a végét az első menet alá tűrve be. Ezeknek a kötéseknek az a nagy hátrányuk, hogy vagy túlszorosak, vagy tágak, amikor könnyen lecsúsznak és a beteg nem tudja őket úgy visszatenni, ahogy kellene. Fent említett hibák kiküszöbölése érdekében egy újfajta extraoralis kötést konstruáltam, melyet évek óta alkalmazok betegeimnél (igen jó eredménynyel) olyan esetekben, amikor intraoralis kötés foghiány miatt nem alkalmazható, vagy mert a beteg vidéken lakik és nem tud kezelésre járni. A készülék egyszerűségét és olcsóságát külön kell hangsúlyoznom. 1. ábra. Három gumigyűrűből és három 4—5 rétegű pólyacsíkból összeállított külső kötés. Ez az állkapocsrögzítő-készülék pólyából és gumicsőből áll. Előállítása úgy történik, hogy 10 cm. széles mullpólyából 32 cm. hosszú darabokat helyezünk egymásra 4—5-szörösen. Azután bevágjuk a két végét úgy, hogy ollónkat a csík végétől a közepe felé vezetjük. Még másik két ilyen rétegzett pólyalapot is készítünk ezután, melyeknek végeit hasonló módon vágjuk be. Majd 3 cm.-es átmérőjű gumicsőből (bicikligumi) három darab 2 cm.-es részt vágunk le és ebbe kötözzük be a pólyavégeket (1. ábra). Az egyik gumigyűrű a fejtetőre, a másik kettő pedig a két fül tájára kerül. Ha a kötés csomója kissé nyomna a gumin keresztül, ami sovány, csontos arcú egyéneknél szokott előfordulni, akkor a kötés és a gumi közé kevés vattát tehetünk. A beteg mosakodásnál könnyűszerrel leveheti és felteheti ezt a kötést, egy sor tiszta
