Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

36 zománcát is elpusztítja, miáltal a fog későbbi pusztulását idézheti elő. Olyankor pedig, amikor a separáló drótnak erőteljes megcsa­­varása által mintegy szétsrófoljuk a fogakat, célt érhetünk ugyan, de beavatkozásunkkal felesleges fájdalmat okozunk a betegnek. A Pfaff-féle módszer egyszerű, kényelmes és fájdalmatlan. Ennek lényege abban áll, hogy kettős selyemszállal kötjük át a separá­­landó fogakat, a megcsavart drótligaturába fűzött fonalat pedig az interdentalis résen vezetjük keresztül és azután a kontaktpont fölött, a rágófelületen csomózzuk meg. A nyál által megduzzasztott selyemszál pár óra, vagy legkésőbb egy nap alatt tökéletesen eleget tesz feladatának. Az orthodontiában használatos ferdesíkot sohasem alkalma­zom olyankor, amikor ezt intermaxillaris gumiligaturával helyette­síthetem. Elenben előfordult már, hogy olyan beteget küldtek hoz­zám, akinél helytelen kezelés következtében hibás helyzetben kon­szolidálódtak az állcsont törvégei. Ilyen esetekben kiváló szolgála­tot tett a ferdesík. Az ívre könnyen felszerelhető, Schröder által konstruált, gyárilag előállított, a labialis ívre kötözhető ferdesík, még a gipszlenyomatot is feleslegessé teszi, ami nagy előnyt jelent az öntött hídra szerelt ferdesíkkal szemben. Intermaxillaris kötéseknél fontos, hogy a beteg rendszeresen végezzen szájtátó gyakorlatokat, mert szoros kötéseknél megmere­vedhet az állkapoesizület, ami később megnehezíti a rágást és csök­kenti a balesetet szenvedett munkaképességét. A reponált törvégek occlusióban való rögzítésére szakkezelés hiányában különböző anyagokból való külső kötéseket is szoktak a sebészek alkalmazni. Egyesek a Kofferdam-gumiból levágott 10—12 cm. széles szalaggal (vagy trikoplast-csíkkal) rögzítik a beteg állát. Egyik közkórház sebészi osztályán kezeltek ilyen mó­don egy fekvőbeteget, aki a baleset után 4 héttel került hozzám, akkor már járóbeteg volt. Míg intraoralis rögzítőkészülék alkal­mazása mellett ennyi idő után hasonló esetben tud rágni és a szá­ját is ki tudja nyitni a beteg, addig ez szájnyitásnál csak 2 em.-re tudta egymástól eltávolítani a fogsorait és rágni egyáltalában nem tudott. Az állcsontok törvégeinek ilyenmódon való rögzítése a fog­­sínezési technika mai fejlettsége mellett meglehetősen helytelenít­hető, mert a feszes gumibandage erős szorítása nemcsak, hogy kel­lemetlen, hanem hátrányosan befolyásolja a vérkeringést is, ami a gyógyulófélben lévő csontra feltétlenül káros. Ettől eltekintve, nagyobb bőrfelület lélekzését akadályozza meg. A csőkötés (Schlauchbinde) olyan anyag, melyet érleszorításra használunk. Ez

Next

/
Thumbnails
Contents