Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
36 zománcát is elpusztítja, miáltal a fog későbbi pusztulását idézheti elő. Olyankor pedig, amikor a separáló drótnak erőteljes megcsavarása által mintegy szétsrófoljuk a fogakat, célt érhetünk ugyan, de beavatkozásunkkal felesleges fájdalmat okozunk a betegnek. A Pfaff-féle módszer egyszerű, kényelmes és fájdalmatlan. Ennek lényege abban áll, hogy kettős selyemszállal kötjük át a separálandó fogakat, a megcsavart drótligaturába fűzött fonalat pedig az interdentalis résen vezetjük keresztül és azután a kontaktpont fölött, a rágófelületen csomózzuk meg. A nyál által megduzzasztott selyemszál pár óra, vagy legkésőbb egy nap alatt tökéletesen eleget tesz feladatának. Az orthodontiában használatos ferdesíkot sohasem alkalmazom olyankor, amikor ezt intermaxillaris gumiligaturával helyettesíthetem. Elenben előfordult már, hogy olyan beteget küldtek hozzám, akinél helytelen kezelés következtében hibás helyzetben konszolidálódtak az állcsont törvégei. Ilyen esetekben kiváló szolgálatot tett a ferdesík. Az ívre könnyen felszerelhető, Schröder által konstruált, gyárilag előállított, a labialis ívre kötözhető ferdesík, még a gipszlenyomatot is feleslegessé teszi, ami nagy előnyt jelent az öntött hídra szerelt ferdesíkkal szemben. Intermaxillaris kötéseknél fontos, hogy a beteg rendszeresen végezzen szájtátó gyakorlatokat, mert szoros kötéseknél megmerevedhet az állkapoesizület, ami később megnehezíti a rágást és csökkenti a balesetet szenvedett munkaképességét. A reponált törvégek occlusióban való rögzítésére szakkezelés hiányában különböző anyagokból való külső kötéseket is szoktak a sebészek alkalmazni. Egyesek a Kofferdam-gumiból levágott 10—12 cm. széles szalaggal (vagy trikoplast-csíkkal) rögzítik a beteg állát. Egyik közkórház sebészi osztályán kezeltek ilyen módon egy fekvőbeteget, aki a baleset után 4 héttel került hozzám, akkor már járóbeteg volt. Míg intraoralis rögzítőkészülék alkalmazása mellett ennyi idő után hasonló esetben tud rágni és a száját is ki tudja nyitni a beteg, addig ez szájnyitásnál csak 2 em.-re tudta egymástól eltávolítani a fogsorait és rágni egyáltalában nem tudott. Az állcsontok törvégeinek ilyenmódon való rögzítése a fogsínezési technika mai fejlettsége mellett meglehetősen helyteleníthető, mert a feszes gumibandage erős szorítása nemcsak, hogy kellemetlen, hanem hátrányosan befolyásolja a vérkeringést is, ami a gyógyulófélben lévő csontra feltétlenül káros. Ettől eltekintve, nagyobb bőrfelület lélekzését akadályozza meg. A csőkötés (Schlauchbinde) olyan anyag, melyet érleszorításra használunk. Ez
