Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-05-01 / 5. szám

nem is fogorvosi érdekről lenne szó, alig néhány feljelentést tettek. Ügyvezető egyedül a kollégák nemtörődömségében látja az akció sikerét veszélyeztetve, levonja a consequentiákat, lemond állásáról. A közgyűlés az ügyvezető agilitását kiemelve, nem fogadja el a lemondást. Ügyvezető belátva, hogy a most folyó súlyos ügyek letárgyalása ugyanazon vezetőt kívánja, beleegyezik egy közvetett indítványba, mely szerint az ügyvezető bizottsági tagok 6 hónaponkint váltsák fel egymást, mint ügyvezetők, hajlandó még 3 hónapig vezetni a fiókot.

Nehéz időket élt és él át gazdag múlttal rendelkező fiókunk. Reméljük, hogy sikerülni fog kartársainkat jobb belátásra bírni és Egyesületünkbe visszatérve, egyesült erővel fogunk küzdeni a közös célért. Nem hisszük azt, hogy az a sok akarás, amit a kartársak érdekében teszünk, hiábavaló lenne, mert akkor ez évi beszámolónk egyúttal hattyúdalunk is lenne.

A Tiszántúli Fiók közgyűlési beszámolója :

Az elmúlt közgyűlési év eseményeire visszatekintve, mély sajnálattal kell megállapítanunk, hogy gazdasági érdekeink megvédését és előbbrevitelét illetőleg meddő munkát végeztünk. Fiókunk vezetősége hiába igyekezett azt a lendületet, amelyről a múlt közgyűlés alkalmával tanúságot tett, fenntartani, a jószándék megtört és szertehullott tagjaink nemtörődömségén. Összejöveteleink eleinte még csak látogatottak voltak, de rövid időn belül alig gyűltünk össze néhányan s ha ily létszám mellett határozatokat hoztunk, a meg nem jelent tagok a határozatokat nem tartották magukra nézve kötelezőnek. Érthetetlennek tartjuk tagjaink mentalitását akkor, amikor kereseti lehetőségünk elé folyton tornyosulnak az akadályok, amelyek ellen csak a következetes és szilárd összetartással tudnánk eredményesen küzdeni. Bámulatos az a megadás, amellyel fiókunk tagjai szemrebbenés nélkül tűrik, miképpen veszik ki szájukból illetéktelenek az amúgyis szűkös falatot.

A fogtechnikusok ellen folytatott küzdelem — hála des Combes László dr. ügyészünknek —, igen szép eredménnyel haladt előre. Ügy az elsőfokú közigazgatási hatóságnál, mint a kir. járásbíróságnál és kir. törvényszéknél egymásután kedvező ítéleteket sikerült nyerni a fogtechnikusok ellen. Az elért eredményt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a fogtechnikusok egy része a rohamot már nem győzte ideggel és bejelentette a szájban való dolgozás liquidálását. Amikor azonban a fogtechnikusok hadállásai a rohamra már elő voltak készítve, jött a támadó csapat — a debreceni fogorvosok — demoralizálódása, a roham elmaradt, mert a kartársak nem voltak hajlandók a szükséges anyagi eszközt fiókunk vezetőségének rendelkezésére bocsátani. Mindent be kellett szüntetni, mert a költségek többszáz pengőre nőttek s attól kellett félni, hogy nem lesz, aki kifizesse. Ezek után a befutott konkrét eseteket csak az elsőfokú közigazgatási hatósághoz jelentettük fel. Szóval visszasüllyedtünk oda, ahol évekkel ezelőtt voltunk, amikor a piac közepén zavartalanul virágzanak a fogtechnikusok rendelői. Nehogy azt gondoljuk, hogy csak a régi 10—15 éves fogteehnikusrendelők működnek városunkban, ellenkezőleg, az utánpótlás folyamatban van, mert a felszabadult rengeteg tanuló nem tudván elhelyezkedni, valamennyien rendelőt nyitnak. Lassan ezek is kijönnek a főutcákra, a piacra és néhány év múlva már a víz sem mossa le róluk a fogorvos címet.

Intenzive foglalkozott fiókunk az iskolai fogápolás megszervezésével. Ez ügyben a mellékelt megállapodást létesítettük, amelynek alapján felkerestük az iskolák vezetőit. Sajnos csak négy iskolában sikerült ezen az alapon az iskolai

328