Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-05-01 / 5. szám

314

grammot tartalékba helyezett azért, hogy az új kiutalás megtörténtéig is dolgozni tudjon. Így nem lesz megakadályozva a munka folyamatossága.

Az aranykiutalás bét és fél hónapos tapasztalata szerint, az igénylők rendszerint többet kémek, mint amennyi aranyra ténylegesen szükségük van. A beszolgáltatott és lejárt igazolványokból megállapítható, hogy a fogorvosok a bizottság által csak redukáltan teljesített igényeket sem merítették ki. Felesleges többet kérni, mint amennyire várhatóan szükség van, mert tekintet nélkül az aranyigazolvány lejárati dátumára, mindenki igényelhet aranyat előbb is, ha a felhasználást igazolja. A túlzott igények csak megnehezítik a bizottság munkáját és ha később azt látja a bizottság, hogy az igényelt mennyiséget sorozatosan nem használták fel^ érthetően bizalmatlanná lesz. Nem kell többet kérni2 mint amennyire jogosan igényt tarthatunk. A fogászati arany ellátásában előrelátható időn belül nehézségek nem merülhetnek fel.

Az eredeti rendelkezésen sikerült kedvező változtatásokat eszközölni. Ezeket a változtatásokat a Magyar Nemzeti Bank KTS. 772/IX.—1935. számú rendelkezése biztosítja. E rendelkezés 2. §-a a tört fogarany vásárlását, illetve átvételét, cseréjét, eltérően az eredeti rendelettől, engedélyezési és mindössze ahhoz a feltételhez köti, hogy a tört fogarany átvételére engedélyt kell kérni az aranybizottságtól. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a fogorvos, ha a beteg ott akarja hagyni a régi aranykoronáját, hídját, lemezét, átveheti azt, feltéve, hogy a generális érvényű engedélyt a bizottságtól megszerezte. Feltételezhetően ez a könnyítés nemcsak azt jelenti, hogy a fogorvos ilymódon is aranyhoz jut, hanem feltétlenül gazdasági előnyei is vannak, mert hiszen elképzelhető, különösen a vidéki prakszisban, a páciens szívesebben keresi fel azt az orvost, aki a régi aranyat átveszi, minthogy szaladgáljon az 'aranykereskedőhöz a régi aranykoronáját beváltani.

Egyéb bejelentésekből megállapíttatott, hogy néhányan nemcsak, hogy elfogadták a betegtől engedély nélkül a használt fogaranyat, hanem engedély nélkül be is cserélték. Mindazok, akik ilyen cseréket engedély nélkül eszközölnek, akár csak úgy, hogy a fogtechnikusnak adják át feldolgozásra, kihágást követnek el és ez a kihágás a rendeletben foglalt büntetőszankciók alá esik.

Mi oka van annak, hogy a fogorvosok húzódoznak az engedély megkérésétől? Semmi más, mint az, hogy úgy látszik irtóznak a könyvvezetéstől. Nem szeretnek könyvelni, meg aztán talán attól tartanak, hogy a könyvben foglalt adatok az adóhatóságok kezébe kerül-