Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-02-01 / 2. szám

107

Plenk József Jakab.3

Plenk József 1739-ben Bécsben született. Alig fejezte be a bécsi egyetemen tanulmányait, a nagyszombati egyetemre a gyakorlati sebészet és szülészet rendes tanárává nevezték ki. Hét esztendeig tanított a nagyszombati egyetemen. Mikor az egyetemet Mária Terézia rendelkezése folytán Budára helyezték át, Plenk az egyetemmel együtt a fővárosba költözött. Most már, mint a budai, később a pesti egyetem híres professora aratta tudományos sikereit, melyek nemcsak Magyarországon és Ausztriában, hanem egész Európában ismertté tették nevét.

Mint a budai egyetem sebészeti tanára írta meg és adta ki „Doctrina de morbis dentium ac gingivarum“ című munkáját 1777- ben. A mű először latin nyelven jelent meg. Graeffer Rudolf akkori bécsi könyvkiadó adta ki. 1786-ban elsőízben, 1793-ban másodízben „Die Lehre von den Zahnkrankheiten“ címmel német nyelven is megjelent. Olasz fordításban is két kiadást ért meg. (Második kiadás apresso Francesco di Nikolo Pezzana Yenezia 1786.) A mű eredeti latin kiadása megvan az Egyetemi Könyvtárban. Negyedív nagyságú, 113 oldal,

Plenk ezen munkája az első fogászati tankönyvünk, mely a fogászatot már nem az általános sebészet keretén belül, hanem önállóan tárgyalja. Kiterjed a fogászat minden egyes ágára: az anatómiára, a fejlődéstanra, a prothetikára, a conservativ fogászatra, szájsebészetre, sőt még az „új“ tudományra az orthodontiára is. A könyv végén, mint a fogászathoz tartozót tárgyalja az állcsontok betegségeit. Négy fejezetre oszlik: morbi dentium, gingivarum, alveolarum és morbi sinuum maxillarium.

Az első fejezetben a fogak bonctanán kívül különös figyelmet érdemel a mű fejlődéstani része. Plenk a fogak kialakulását és előtörését az „élet erővel“ vis vitálissal magyarázza. Ma sem tudunk róla többet. Ha a vis vitalis túl nagy, a fogak idő előtt törnek elő, sőt a csecsemő már előtört fogakkal jöhet a világra. Ha a vis vitalis lagymatag, a fogak későn törnek elő, például scorbutos gyermekeknél. A harmadszori fogzás is ilyen késői fogzás, mely leginkább a metszőknél fordul elő öreg korban. Plenk a harmadszori fogzást Hallerius után írta le. A fogak rendellenes helyen is előtörhetnek; a szájpadláson, az orbita alatt, a nyelv alatt, sőt a petefészekben is, amit Ruyschiustól tud a szerző. Előtörhetnek a fogak fölös számban is, sőt kétsorban is. Hiányozhatnak is fogak és pedig leginkább a bölcsességfogak, amit Plenk is a térszűkével magyaráz. Megjegyzem, még ma is ez az