Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-02-01 / 2. szám

Miskoltzy irodalmi érdemeinek elbírálásánál a Manuale Chirurgicum-ot tartalmi és nyelvészeti szempontból kell kritika tárgyává tenni.

Tartalmát illetőleg elsősorban is le kell szögeznünk, hogy a Manuale Chirurgicum nem önálló, nem eredeti munka, nem a szerző saját megfigyeléseit, tapasztalatait, gyógyeljárásait tartalmazza, hanem Norr munkájának magyarra való átültetése (nem szószerinti fordítása). Mikor a Manuale Chirurgicum megjelent, már sokkal alaposabb szakkönyvek is forogtak közkézen. S hogy Miskoltzy mégis a Chirurgischer Wegweisert tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy magyarra átültesse, annak okát nem tudjuk. Az idegen fogászati munkák -— és ezek közt elsősorban Fauchard munkájára mutatunk —, már sokkal részletesebb, pontosabb fogászati ismeretekről tanúskodnak, mint aminőket a Manuale Chirurgicum-ban találunk. Ettől eltekintve sem tarthatjuk korszerű munkának. Astrális tanaival igazi középkori felfogást árul el. A XX. században csodálkozással gondolunk arra, hogy volt idő, mikor a chirurgusnak „nagyon kellett a kalendáriumban található égi jegyeket observálni, mivel neki igen szükséges, hogy tudja azoknak nevezetjeket, külömbségeket, természetjeket és hajlandóságaikat mikor, midőn és mely időben regnál az ember testiben ... Mert a sebek Gyógyításához szükséges — mondja a Manuale Chirurgicum — az égi jegyek, plánéták, holdnak fertáji, elementumok és szelek az emberben azoktul származandó completiok miatt.“ Miskoltzy azon kérdésére „hogy miként kölletik elmetszeni a tagot“ így válaszol: „1. Mivel ez igen nehéz operatio tehát szükséges hogy az ember legelsőben imádkozzék és annak utánna meggyónjon és áldozzék. 2. Azután meg kell vizsgálni hogy a metszés a legalkalmasabb helyen essék.“ Stb, Ilyen és hasonló tanokat hirdet Miskoltzy, természetesen a Manuale Chirurgicum korszerűségének rovására.

Nyelvészeti szempontból azonban annál nagyobb értéket tulajdonítunk neki. Tudósaink, mint már említettük, még a XIX. század első felében is majdnem kizárólag latin, esetleg német nyelven írtak és tanítottak. A magyar nyelvet töretlensége, szakkifejezésekben való szegénysége miatt a tudományok művelésére alkalmatlannak tartották. Miskoltzy ezzel a felfogással akart szembeszállni, tanúságot akart arról tenni, „hogy a magyar nyelv alkalmas a komoly tudományokra és a Manuale Chirurgicum-mal meg is mutatta a kétkedőknek, hogy ez a nyelv alkalmas mindenre, alkalmas arra, hogy a tudós, ki bölcsességet árul azon beszéljen könyve nagy titkáról“. Miskoltzy a szükséges műszavak hiányában a szakkifejezések egész sorát vezette be.

104