Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-02-01 / 2. szám

99 csak ezt vehetjük alapul —, akkor azon a külföldi szakirodalomban szinte már meghonosodott beosztáson, mely az újkor kezdetét Fau­­chard fellépésével jelöli, némiképp változtatnunk kell. Ugyanis az új aera, mely a nyugati országokban Fauchard fellépésével kezdő­dött, nálunk csak jóval később jelentkezett. Plenk és Rác г munkái, melyekkel a magyar fogorvosi irodalom igazi újkora kezdődik, Fau­chard fellépésétől függetlenül és csak ötven évvel később jelentek meg. A magyar fogorvosi irodalom újkorát csak ezen munkák meg­jelenésétől, 1777—78-tól számíthatjuk. Az újkor a legújabb korig tart. A legújabb kor, melyet Salamon után a „Stomatologia eszme“ korának fogok nevezni, Nedelhó-nak 1844-ben egyetemi tanárrá tör­téét kinevezésével indult el hódító útjára. Magát ezt az elvi szempont­ból olyannyira fontos tényt, sajnos, nem követte a stomatologiai ideált képviselő irodalom kibontakozása. Csak a múlt század nyolc­vanas éveiben Iszlai és Árkövy irodalmi szereplése jelzi a legújabb kor hajnalhasadását. Az 1777-től 1880-ig terjedő, körülbelül 100 esztendős korszakot nevezzük a magyar fogorvosi irodalom újkorának. E száz esztendő politikai történetének legnagyobb részét — mint ismeretes — uralkodóink absolutisztikus törekvései ellen és a nemzeti reformok kivívásáért folytatott küzdelem tölti be. A nemzeti célok szolgálatába állított anyagi és erkölcsi erőket nélkülözni kénytelen tudományos élet egészen szűk körre szorítkozott. Az ország egyetlen egy egyetemének, a nagyszontbati Pázmány Péter-egyetemnek csak bölcsészeti, hittudományi és jogi fakultása volt, 1769-ben állíttatott fel az orvostudományi kar. Az orvostudomány kar alapítását meg­előző időben tudományos orvosképzés, tudományos kutatás és ebből táplálkozó orvosi irodalom nem is lehetett. Az újonnan felállított orvosi egyetemnek még az akkori körülményekhez mérten is primi­tiv elhelyezési, felszerelési viszonyai ismeretesek. Az egyetemnek 1794-ig mindössze öt orvos-professora volt. Az előadások nyelve még а XIX. század első felében is a német és a latin volt. Ennek követ­keztében magyar nyelvű orvosi, illetőleg sebészi s mint látni fogjuk az ezzel párhuzamosan haladó fogorvosi irodalmunk is magán viseli a kezdetlegesség bélyegét. Oharitativ intézményeink (kórházak, betegházak) még mosto­hább sorsban sínylődtek; az orvostudományok művelését, szakirodal­mat illetően tekintetbe sem jöhettek. A fogászat az egyetem orvosi fakultásának felállításától kezdve a sebészet körébe tartozott. A fogászati tanszék felállításáig (1844), 3

Next

/
Thumbnails
Contents